Azt hiszem ez volt életem legrosszabb éjszakája. Utálok álmatlanul feküdni,bámulni vagy a mellettem fekvőt vagy a plafont vagy a tejesdobozt és olyan dolgokon gondolkodni,amik igazából maximum a fejemben léteznek. Vagy csak megint kezdek megijedni.Utóbbi valószínűbb. MIndig van…

 Olyan szinten nem tudok mit kezdeni magammal,hogy már az írás sem megy szóval kaptok zenét amíg nem szedem össze magam.Tavaszi depresszió,hiába.