,,Today my heart swings
Yeah today my heart swings
But I don't want to take your heart
And I don't want a piece of history
No, I don't want to read your thoughts anymore
My god
'Cause today my heart swings
Yeah today my heart swings..."

Nem az számít,mit érzünk,vagy gondolunk,hanem az,hogy miként cselekszünk.És vannak cselekedeteink,amiket egyszerűen nem lehet megmagyarázni. De azt hiszem,sem magunknak,sem másnak nem is tartozunk magyarázattal.

Van ez a sors dolog.Ilyen nagyon misztikus.Áh,nem.Igazából halál egyszerű. Olyan mint az a táskás játék. ,,Kell a 10-es táska? Nem? Kár,pedig abban volt a főnyeremény. "

Ha eléred a metrót,akkor találkozol életed szerelmével. Ha lekésed,akkor egy 3 éve nem látott és azóta megnősült exeddel. Nem rajtad múlik. Persze,van amikor dönthetsz. Hogy igen vagy nem. Hogy jobbra vagy balra. Hogy előre vagy hátra. De a lehetőségeidet nem te választod meg,azok adottak. Olyan ez,mint egy hatalmas játékmező. A sors dob neked a kockával,és te választasz irányt.

És itt volt a tegnap.Azaz a tegnapelőtt,mert már lassan 1 óra van..Tehát május 8. 1 év. Saját magammal. Egyedül.Kapcsolat nélkül. Ahogy tetszik. És nem,azokat a harmatgyenge próbálkozásokat nem nevezném kapcsolatnak. Pedig próbáltam. Volt randi is. Rumoskóla,gyertyafény,séta. De aztán nem hívott. Vagy én nem hívtam. Vagy megfordult a büfébe menet,mikor meglátott. Volt olyan is,hogy csak barátok...Volt olyan is,hogy csak együtt aludtunk. Egyszer.Kétszer.Háromszor.De még négyszer is. Több?Nem. Egészen körülbelül 2 hónappal ezelőttig fájt.Kurvára,hogy őszinte legyek. Aztán egyik napról a másikra ez a fájdalom elszállt. Az a görcsös akarás,hogy nekem kell valaki. Ültem egy padon a Margitszigeten,kissé hideg kora tavaszi szél,forró tea a kézben,és rájöttem valamire. Hogy nem kell másik fél ahhoz,hogy teljesek legyünk. Azóta milliószor annyira élvezek minden kis apró dolgot,mint előtte. Kihasználok minden napot,úton vagyok a céljaim megvalósítása felé,és nem álltam parkolópályára csak azért,hogy keseregjek,hogy nincs értelme így élnem. Mert van,nagyon is.Az egyedüllét jó.Legalább annyira,mint egy kapcsolatban lenni.És hogy mi van a fiúkkal?Jól vannak köszönik. Néha csak barátok,néha együtt alszunk,egyszer,kétszer,háromszor..Ööö talán még hatszor is. És ha nem hív fel többet? Nem érdekel. Mert várom,hogy a sors nyújtsa a bonbonosdobozt és megkérdezze,hogy akkor mogyorókrémes legyen-e avagy marcipános.