Augusztus 16. vasárnap

Ötödik avagy utolsó nap

A zárónap kicsit eseménytelen volt számomra, legalábbis kezdetekben. Egyetlen koncert érdekelt, az, ami az Offspring meg Faith no more rajongókat nem valószínű, hogy igen: a Maximo park. A 6-kor kezdődő koncerten 6kor alig voltak, hátranéztem a második sorból és konkrétan senkit nem láttam magam mögött. Az eldobált söröspoharakat és néhány napozó hollandot kivéve. Még szerencse, hogy a Maximo park késett, így szépen megtelt a nagyszínpad előtti tér. De azért hadd hangoztassak egy közhelyet: sokan voltak, de nem elegen.

A színpadon büszkén feszült a Maximo park új albumának,a Quicken the heartnak a plakátja vagy mi az. (valaki segítsen már arra a nagy vászon izére jó szót találni, köszönöm!) Nekem azonban egy kicsit baljós árnyak vették körbe, ugyanis nagyon nem akartam, hogy a műsor az új albumról szóljon. Rajongók közt szólva sem ez a Maximo-életmű fénye. Sajnos csalódnom kellett, majdnem az összes új számot eljátszották, kiszorítva ezzel a repertoárból olyan (szerintem) emblematikus Maximo park-slágereket, mint a The coast is always changing, a Karaoke plays, a Parisian skyes és még sorolhatnám. Holott a közönség nagy része ezekért a dalokért ment oda. Azt azért a Maximo park is tudta, hogyha akarná se tudná megtölteni a műsoridőt az új koronggal, már csak azért sem, mert az egész lemez oda-vissza nincs több, mint alig 40 perc. Így hát mindenki nagy örömére nem maradt el sem az Our velocity, sem a Books from boxes, és még olyan extrákat is kaptunk, mint az Acrobat. Utóbbit azért adták elő, mert állítólag valaki azt mondta rá, hogy olyan, mintha magyar szám lenne. Azóta sem sikerült kiderítenem, ki és miért gondolta ezt így, de mindenesetre köszönöm neki így látatlanban is.

A setlisttel való bánkódás helyett inkább élveztem a koncertet, ami teljesen korrekt volt, fesztiválbuliként 100%-ra vizsgázott. Először is a Maximo parknak van egy fantasztikus frontembere, Paul Smith, akiben annyi energia összpontosul, amivel Magyarország egész éves áramellátását biztosítani lehetne. Fel-le rohangált, ugrált, mindent megtett a mikrofonállvánnyal amit csak lehet: felkapta,eldobta,megpörgette, hadonászott vele. Ugyanezt tette a lábaival is, nem gondoltam volna, hogy van olyan ember aki tud levegőben spárgázni és közben énekelni. Emellett egy kis noteszből olvasta fel sorra a magyar mondatokat, ami azért kedves gesztus. A tárlat nem merült ki a köszönömben és a sziasztokban, bár a legnehezebb mondattal szegény Paul nem bírkózott meg: csak páran értettük mit akar, mikor megpróbálta kimondani, hogy ,,szerelmes szám”.

Emellett ebből olvasta fel az Acrobat szavalós részét, amit amúgy csak a legelvetemültebb rajongók tanulnak meg.

Aztán a Maximo parknak van többi tagja is, akik kicsit a háttérben ugyan (kivéve a billentyűst, aki még fel is szeretett volna mászni a szintetizátorra, de miután látta, hogy így könnyen lebukfencezhet a színpadról, letett róla),de remekül teszik a dolgukat.

Végig látszott rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak, jó formában vannak és jól is érzik magukat itt. A koncert után sikerült elcsípnem két tagot (sajnos Pault és a kedves billentyűs fiút, akinek nem jut eszembe a neve és lusta vagyok utánanézni nem, dehát nem jöhet össze mindig minden) így már ott virít az aláírásuk a tárcám belső felén.

Azt is remélem, hogy másodszor is jönnek, és azt is, hogy nem fog az enyhe jegyeladás miatt elmaradni a koncert.

,,A mai popzene elég nagymértékben össze van fonódva a divattal, mi pedig nem vagyunk egy divatos együttes, sőt, teljesen régimódiak vagyunk.." (P.S.)

Sziget szubjektív beszámoló később, addigis művelődjetek:

(fotók a szigetponthuról meg a quartponthuról)