Ez az a hónap amikor a 3. utóvizsgán ülve felteszed magadnak a kérdést,hogy valóban azt akarod-e csinálni,amit. Aztán átevickélsz a feleslegesebbnél feleslegesebb tárgyak tengerén valahogy.De ettől még semmi sem lesz biztosabb.

Elvileg mindenkinem van életcélja.Igazából nagyon elvileg.Gyakorlatilag az emberiségnek csak mondjuk a 2%a olyan szerencsés,hogy rendelkezik ilyennel.

Apróbb célok persze vannak.

Nézzük a ,,heti bontást" (ETR szleng)

-a diétámat megbontva (2 kiló lement,mostmár hawaiidizsinapszemüveg) egy egész zacskó békás gumicukor bekebelezése hazafelé a vonaton

-sikeresen beiratni a pedagógia jegyet (amiről nem tudok még mindig semmi konkrétat)

-szerdán nem megbukni másodszor is,és megszerezni azt az 1,azaz EGY kreditet

-pénteken jól érezni magam Nutellával a kézben/szájban/gyomorban és Hé,Arnolddal a szemek előtt, Danival az oldalamon (aki meg fog borotválkozni,még aznap)

-találkozni valakivel,akivel 1-2 hónapja nem beszéltem.És rendbehozni amit rendbe kell.Azaz kellene.Dehát ez kétszemélyes dráma.(vagy inkább tragikomédia?)

-megszerezni/megnézni az új HIMYM részt,ami egy naaaagy lépcsőfok a boldogsághoz

-venni egy Bershka szandált,pont azt amit kinéztem,pont akkora méretben

Azt hiszem nincs más.

Életcél meg.

Úgy meghalni,hogy nem az lesz az utolsó gondolatom,hogy nem csinálnám még egyszer végig.