Ez az ünnepi hosszú hétvége nem igazán terveim szerint alakult,de kivételesen jobb is lett így,azt hiszem.

Az október 23-ról a mai magyar átlagembernek a könnygáz,a rendőri brutalitás meg a macskakőhajigálás jut eszébe, meg amúgy mellékesen ez az a nap amikor a forradalom évfordulóját ünnepeljük, de ez az utóbbi években mintha elfelejtődött volna. 

Őszintén szólva nem vagyok az a hazafias típus, aki zászlókkal a Himnuszt énekelgetve (vagy éppen "takarodj aktuális államfőt" óbégatva) vonul az utcán,így egy csendesebb, ámde nem kevésbé forradalmi programot választottam: a mozit. De nem akármit és nem akárhol: a Milk c. filmet a Művészben. Ráadásul a kedvenc termemben.

Nem tudom,milyen ötlettől vezérelve tűzte műsorára a Művész a Milket. Más mozikban már nem játsszák,és anno a bemutató idején sem folyt a vetítőkből,éppen ezért nem jutottam el még odáig,hogy megnézzem. Ritkán vetítették,nagy mozikban alig,kicsikben meg későn. Erről egy külön posztot lehetne írni,hpgy itthon miért nem ismerik ezt a filmet, mialatt külföldön szuperlatívuszokban beszélnek mind a főszerepért Oscart érdemlő Sean Pennről,mind magáról az alkotásról. Dehát ez kérem Magyarország,ahol már azzal is megpecsételődik egy film,hogy melegekről szól. Vagy drogosokról,vagy akárkikről, akik nem 170-180 magas,fehér bőrű,heteroszexuális,teljesen átlagos emberek. De ez már tényleg más tészta.

Szóval a műsorra visszatérve,talán pont a forradalom témája miatt került vászonra a Milk 19:45-kor. Akármi is legyen az oka,én nagyon örültem neki.

Egyrészt mert imádom Sean Pennt,aki nálam a 21 gramm után írta be magát a színészlegendák közé,másrészt pedig mert érdekel Harvey Milk munkássága meg életútja,ami minden volt,csak nem sablonos politikai pálya. Aki bővebben szeretne róla olvasni,az itt megteheti: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harvey_Milk

Az életrajzi ihletésű mozit az a Gus van Sant rendezte, aki Kurt Cobain életéről egy nézhetetlen és borzalmas filmet hozott össze,így érthető,hogy kisebb aggodalmak között ültem be a bordó bársonyborítású fotelbe. A filmről nagyon különböző vélemények születtek: van aki szerint zseniális,van aki szerint vontatott és unalmas. Szerintem a kettő között van valahol. Mindenből van benne egy kicsi. Zsenialitás a színészekben,unalom a forgatókönyvben,de megbocsátható mértékben. Sean Pennt pedig nem győzöm magasztalni,mert teljes hitelességgel alakította Milket. A jó színész legnagyobb erénye,hogy a személyiségétől teljesen eltérőt alakít,például az életben a nőket,a filmben a férfiakat szereti,amit nem egyszerű feladat kivitelezni,ráadásul ilyen hitelességgel. Mert tapintható volt a vásznon a szerelem,és nem számított,hogy ki férfi és ki nő.

Emellett van a filmnek egy olyan atmoszférája,ami rátelepedik a nézőre is,a lehető legjobb értelemben. Néhány jelenetnél kedvünk lenne felállni a székből és transzparenseket lobogtatni,vagy a hangszóróba kiáltozni. És annak is szemtanúi lehetünk,hogy valaki,mégpedig Harvey Milk mennyire képes küzdeni a célért,több ezer ember jogaiért,méghozzá éveken át,sorozatos kudarcok és veszteségek árán is. A film végén talán éppen ezért érezzük rettentően igazságtalannak és értelmetlennek a halálát,mert ha valaki,akkor ő tényleg nem akart meghalni,sőt,jobban akart élni mint addig valaha. Mindenesetre hatalmas vagyont hagyott maga után,és nem anyagi értelemben. Az emberei és egyben barátai olyan történelmi jelentőségű mozgalmakat hoztak létre,amelyek rengeteg embernek segítettek a társadalmi érvényesülésben éppúgy,mint az őket megillető jogok gyakorlásában.

Alapjában véve elgondolkodtató és kissé hihetetlen is,hogy évezredek óta létezik homoszexualitás,mégis csak a 20. században sikerült alapvető jogokat kivívniuk,és ezeket sem mindenhol,sőt. Mindenesetre Amerikában Milk fontos szerepet játszott ebben,és ideológiai elhivatottságtól függetlenül elismerendő,amit tett.

Tehát ha valamit tanulhatunk ebből a filmből,akkor az az,hogy a tömegnek ereje van,de a tömegnek kell valaki,aki meghúzza a határokat és irányít. Ma ez hiányzik. Ha valaki elindul,indul a többi is,de senki sem tudja igazán,merre vagy hogyan. Képtelenek vagyunk értelmes célokért értelmesen küzdeni,pedig igazán ránk férne,főleg kis hazánkban,főleg mostanában...

És még valami: aki utálja,megveti,kiközösíti a melegeket,az is nézze meg ezt a filmet,hátha kicsit felnyitja a szemét arra,hogy ők is emberek,és nem,nem fog kihalni az emberiség attól,hogy elenyésző százalékban léteznek...