Csak azért írok,mert már nincs kedvem feküdni..Szóval igen,még mindig,azaz már megint beteg vagyok,ami már nekem is hihetetlen. Meg elkeserítő,dühítő,elszomorító és sorolhatnám. Azt hiszem fejben már régen feladtam ezt a gyógyulás dolgot,szóval vagy jobban leszek vagy nem,majd eldől. De ezt a félévet úgy elbasztam,ahogy van,és ha így haladok,a következőt is. Szóval közel sem biztos,hogy jövő félévben is egyetemista leszek,többek között azért sem,mert már az összes kedvemet elvették a szocmunkától,és kezdem rettenetesen utálni az egészet... Csak hát valamit muszáj csinálni,mivel pénzes szülők nélkül ma már nem lehet azt tanulni,amit szeretnénk,habár ez eddig sem volt titok. 

De először is meg kéne gyógyulni,úgy tényleg,végleg,aztán majd gondolkodhatok a jövőmön,habár már elég késő hozzá.

Ja és remélem idén megtöröm azt az 5 éves rituálét,hogy a szülinapomon beteg vagyok. Ámen.