Messze ez a legjobb nap ebben az évben. Régen éreztem boldognak magam,de ma kifejezetten. És jó tudni,hogy kócosan,aligsminkben és olyan hadd idézzek, ,,hanyagul trendin" is mindenkinek tetszem.Rég éreztem ilyet..:D Szánalmas kis életem apró örömei visszatértek. Meg én is úgy egy az egyben. És ennél már csak jobb lehet úgyhogy wíííííííííí.. :)

Ennek örömére kaptok egy ilyet itt:

Incubus - Are You In

mikehell74 | MySpace Video

(májszpészről a videó,igen,mert a jútúb az én countrymban nem támogatja,köszi)

,,A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét."

Marquez tudott valamit. Amúgy ezt keresem 1 hete és most egy cikkben akadtam rá.Szóval ennyi. Majd ha elszállt a rózsaszín köd,mindenki elgondolkodhat rajta. Azt hiszem én inkább megvagyok nélküle mint vele,ahogyan a mellékelt ábra mutatja...

Aki valóban ismer az tudja,hogy nem szeretek tervezgetni,vagy ha belekezdek,akkor azok a tervek elég tiszavirágéletűek mivel a pillanat hevében születtek. Ugyanakkor pl azt,hogy a suli után mit fogok csinálni,1-2 éve már tudom.

Jöhet a kérdés,hogy miért nem halasztok meg ilyenek. Egész egyszerűen azért,mert nekem minden körülmények között a tanulás az első,és utána jöhet minden más. SOhasem értettem igazán,hogy azok akik még 28 évesen is a padot koptatják,tényleg nyugodtan fekszenek-e le aludni este..(a szüleikkel a szomszéd szobában..) Nos én nem tudnék. Mellesleg addig kell tanulni amíg fiatalok vagyunk,nem nagyon tudom elképzelni,hogy 30 évesen is képes leszek 50 oldalt beseggelni egy este alatt bármiféle koffeinbevitel nélkül. Aztán meg hiába divat azt szajkózni,hogy a diploma semmit nem ér,diploma nélkül még annyit sem érünk és tulajdonképpen esélyünk nincs életképes összeget keresni. Aztán van még egy ok,az,hogyha ezt elvégzem,utána szabad vagyok,élhetem ténylegesen a saját életem és kezdhetek igazán tervezni.

Az biztos,hogy szeretnék egy időre elutazni,akármennyire is félek ettől. SZükségem lenne némi környezetváltozásra,miután semmi nem köt ide néhány emberen kívül. Magyarul sajnos vagy inkább szerencsérenincs olyan szoros kapcsolatom jelenleg senkivel,hogy ne tudjam itthagyni 1-2 évre.

A cél még mindig az au-pairkedés,leginkább Hollandiában. Egyrészt mert még nem jártam ott és mindigis érdekelt mind maga az ország mind a kultúra,másrészt meg végigböngésztem számtalan ügynökség weboldalát de ez tűnt a legegyszerűbbnek,legszimpatikusabbnak. És hogy miért az au-pairkedés? Egyrészt mert tapasztalatszerzésnek pont jó munka,másrészt egy szocmunka diplomával a kezemben attól tartok jobban értek az emberekhez és azon belül is a gyerkekhez mint egy érettségi után nagyvilági létre vágyó,kevés realitásérzékkel rendelkező diáklány. Ezt bármiféle önfényezés nélkül mondom. Másrészt meg szeretem a gyerekeket meg a családi légkör is rámférne,és új helyek,új emberek,szóval valami ami kiragad ebből az egyhangúságból amiben most vagyok.

És amin változtatni is szeretnék,de ezt már meghagyom jövőre,2009 maradék 2 hete a vizsgáké és a sütiké.

Píszláv.

Nincs annál rosszabb dolog,mint szerdán 11-kor félig csukott szemmel kinyúlni az ágyból Strepsilsért,majd miután kómásan elszopogattuk,felállni és szembesülni az elénk táruló látvánnyal,ami nem más,mint a hó. És igen,még esik rá,nem mintha nem lenne már így is elég.

Egyébként érdekes ez a betegség dolog,tegnap még meg akartam halni a torokfájásba ma meg már fényévekkel jobban vagyok.És péntekre pedig újult erővel indulhatok vizsgázni. Apropó vizsga,a tegnapi elég nagy fail lett,ami azért idegesít,mert kurva egyszerű volt. Azaz lett volna,ha az előző 3 napot nem lázasan,paracetamoltól kábán töltöm 3 takaró alatt. A pénteket is módosítottam egy könnyebbre,és most jutottam el odáig,hogy felfogjam,hogy minden nehéz vizsgát januárra hagytam,ami lehet,hogy jó módszer,de lehet,hogy nem. Eddig végülis bevált. Igazából csak az ösztöndíj miatt izgulok,amúgy beérném mindenből egy 2 órás tanulással és egy 3assal..

Munka még mindig nincs de nem is keresek januárig,és utána sem találok valszeg állandót. Ami már több szempontból is kényelmetlen ugye. Egyrész anyagilag,másrészt meg állandóan itthon vagyok ami minden csak nem kellemes. Bárhol lennék csak itt nem. Vagy itt,de egyedül,végleg. Sajnos ez a lottó 5ösig kivitelezhetetlen.

A karácsonyi ajándékokkal jól haladok,már csak pár apróság kell és kész. Azt pedig,hogy mennyit költöttem,inkább nem számolnám meg. (benne van a költségvetésben egy olyan ajándék is,amit a tulajdonosa nem kíván megkapni,így a maga borsos valójában fog porosodni a szekrényemen életem végéig....) 

Szilveszterre mik a terveim? Sok popcorn plusz ketchup,még több Family guy,Love actually és karamellás tea tejszínnel,aztán 11kor lefekszek aludni,hogy felébredjek egy újabb sikerekben szegény ámde kudarcokban gazdag 2010re. Ennél jobbat nem is kívánhatnék.

Csak hogy legyen egy kis karácsonyi hangulat,nameg azért mert ez az egyetlen értékelhető karácsonyi dal (amit bezzeg nem játszanak a  plázákban,ahol ebben az időszakban kötelező fülhallgatóval járkálni és Hives-t hallgatni hacsak nem akarunk idegösszeomlást kapni...)

Ha már az influenza miatt nem sikerült eljutnom a Művészbe pénteken,itthon videóztam,találomra ráböktem a Private lives of Pippa Lee c. filmre,amit a Pippa Lee 4 élete címmel illetek a fordítók,de erre majd később kitérnék.

A film igazi sztárparádé: Robin Wright Penn,Keanu Reeves,Julianne Moore,Winona Ryder,Monica Belucci és a Gossip girlből ismert Blake Lively asszisztál az öregedő,kihűlt házasságban vergődő Pippa Lee életének,azaz életeinek felvázolásához. Így máris nőnek az elvárásaink, nem hiába. Azonban korántsem biztos,hogy be is teljesülnek. Rebecca Miller,igen,azon bizonyos Arthur Miller lánya korrekt drámát rakott össze a műből,ami elsősorban irodalmi alkotásként állja meg a helyét,de a végén mégis húzza a száját a néző.

Az alapsztori az,hogy Pippa idősebb férje szívrohamot kap,így felépülése érdekében egy kisvárosba költöznek a nyüzsgő nagyvárosból,ahol az asszony nehezen találja a helyét. Itt álljunk is meg. Oké,hogy innen indul a film,de nem ez a fő szál,legalábbis én a film végére el is felejtettem,hogy honnan indultunk,hogy került ebbe a városba,vagy számít-e az egyáltalán,hogy nagy vagy kisvárosba csöppentünk. Sokkal inkább számít az,hogy az a nő,akit a film elején a vásznon látunk,hányféle szerepben tündökölt már élete során és milyen utat járt be,valamint milyen út áll még előtte. 

Pippa gyerekkorát gyógyszerfüggő, bipoláris depresszóban szenvedő anyja keserítette meg,aki iránt ambivalens érzéseket táplált. Mikor Pippa tinédzserré érett,leszbikus nagynénikéjéhez menekült anyja elől,ahol kedvelt játékszere lett a nő élettársának és barátnőjének,így egy idő után innen is mennie kellett. Ekkor indult meg lefelé a lejtőn és egyik drogból a másikba menekült,amikor is beleszeretett a nála több évtizeddel idősebb férfiba,akihez hozzá is ment,miután annak exneje a szeme láttára lőtte fejbe magát. Dióhéjban ennyi,mindezt maga Pippa narrálja nekünk,véleményem szerint túl nagy mennyiségben.Sok esetben vagy nem lenne szükség narrációra,vagy kevesebb kellene,vagy hagyni kéne a színészekre.

Na igen,a színészek. Hiába játszik Alan Arkin és Robin Wright Penn kitűnően,nem tudják megmenteni a filmet. Keanu Reeves azon kívül,hogy még mindig iszonyatosan vonzó férfi,nem sok újat hoz,kissé groteszk,de mégis szerethető figura. Winona Ryder még mindig inkább bolti lopásai miatt fog eszünkbe jutni,és nem a neurotikus,szuicid hajlamú barátnő szerepe miatt. Julianne Moore szerepét meg egyszerűen csak nem értem,lényegében semmit sem tesz hozzá a történethez,igaz el sem vesz belőle,és azért egy leszbi csókot belecsempésztek. lehet,hogy Moore még közel az 50hez is gyönyörű,de azért a rendező itt öncélúan átesett a ló túlsó oldalára. 

És akkor itt van Blake Lively,akit különösen nem szívelek,azaz szimplán nem értem,hogy a tinisorozatba még csak-csak beleillő lánykának miért adtak egészestés filmszerepet. Lively egyféle karaktert tud hozni,azt sem jól. Ugyanúgy néz,artikulál,beszél,mint a Gossip girlben,mintha ugyanazt a szerepet játszaná,holott itt most nem az elkényeztetett,dúsgazdag elitet képviseli. Nehezen tudom róla elképzelni,hogy lenne olyan szerep amiben meg tudja cáfolni,hogy a játéka egyszerűen egysíkú és unalmas,és mindenhol tulajdonképpen csak önmagát tudja alakítani.

A sztorihoz visszakanyarodva: Pippa a jelenben sem találja önmagát,holott látszólag kiegyensúlyozott. Ugyanakkor alvajáró,titokban dohányzik és vágyik valamire,amit nem talál. Egy napon azonban a szomszédba költözik a szomszédasszony elvált fia (Keanu R.), akibe Pippa nyilvánvalóan bele is szeret,és miután a férje,aki egyébkéntis megcsalta,meghal,már semmi sem áll a boldogságuk útjába. Azaz boldogság ez? Senki sem tudja. A film vége happy end,de olyan fajta, ami kicsit mégis keserű.

Összességében számomra nem jött át,amit Miller a női szerepekről át akart adni,nem érzem a történet mélységét és magasságát. Az öregedés bemutatásában azonabn elismerés illeti Millert,finoman,néhol iróniával és groteszk humorral mutatja be az öregedést és annak minden búját-baját.Ó és igen, a magyar címről: nem tudom,miért lenne Pippa Leenek 4 élete,mert a megemlékezés során sokkal többet is összeszámolhatunk. De mióta a magyar címadók olyan címekkel állnak elő mint a Spancserek vagy a Rágcsávók,én már semmin sem csodálkozom.

10/5

Maradok itthon. Igen. Akármennyire is nehéz,ez az egyetlen döntési lehetőségem volt,miután éjjel 3:43kor felébredtem arra,hogy pulcsiban,két takaróval is fázom úgy,hogy a szobámban 22 fok van. Tehát ébredés után összeszedtem magam és felhívtam anyut,aki azzal kezdte,hogy épp most csinálja a szendvicseket. Úgyhogy sírással és torokfájással küszködve próbáltam neki kinyögni,hogy nem,nem megyünk,mert felkelni sem tudok. Utóbbi nem túlzás,fél óra bőgés után elhatároztam,hogy összeszedem magam,de pár ágyból felkelési kísérlet után beláttam,hogy a két lábam jelenleg nehezen bírja el az 53 kilómat.

20perc után sikerült felkelni aztán lemászni joghurtért és a korlát mellett araszolva visszamászni és írni,hátha ez segít. Mivel ugye 3 hete ezt vártam. És a hétvége illúziója egyre csak tökéletesebb lett,ezért nehéz szembenézni azzal,hogy semmi sem lett belőle. Persze,lehet azt mondani,hogy lesz még más lehetőségem,meg hogy nem maradtam le semmiről,de nem biztos. Azt mindenki tudja,hogy nem hiszek a véletlenekben és hiszek a sorsban (ezért vagyok képes elfogadni ami történik és nem hadakozni ellene,hanem túllépni) is,de a betegség kicsit más tészta. A vírusokat tudtommal nem egy feljebbvaló erő irányítja,éppen ettől ijesztő,hogy a sok-sok halandó ember mindent túl tud élni,aztán elviszi a influenza. Azért egy kicsit ironikus is.

Mellesleg hozzászokhattam volna már ahhoz,hogy vesztes vagyok,csak az a hiba a rendszerben,hogy ehhez nem lehet hozzászokni. És könnyű prédikálni,hogy azért nem sikerül semmi mert pesszimista vagyok. Nem. Az esetek kb 70%ban ha optimistán nem is,de realista módon hiszek abban,hogy sikerülni fog minden,aztán meg pofára esek ahonnan 100adszorra már rutinból felkelek,de ettől még az érzés marad ugyanolyan.Mondjuk ki:szar.

Emellett örülnék,ha soha többet nem emlékeznék az álmaimra sem. Kezdtem magam jobban érezni,csak 123szor gondolni rá egy nap 232 helyett,erre jönnek a hülye álmok és visszahúznak. Sokkal rosszabbak mint a szimpla ébren álmodozás,mert azt tudom irányítani,ezt meg nem,mellesleg sokkal valósághűbb is a tudatalattiból jövö álom. Éppen ez benne a szörnyű. Vagy hát nézőpont kérdése,felfoghatnám úgy is,hogy legalább álmomban boldog vagyok. Így is lenne ha utána nem kéne felébredni és rájönni arra,hogy semmi sem változott.

Ja és a pech kapcsán hadd idézzek meg egy klasszikust: 

(mivel a blogponthu szar,ezért nem fér ki,nagyításért kattints csak rá!)

Természetesen akkor leszek beteg,amikor végre lenne programom péntekre,amikor végre lenne időm elmenni csizmát meg ajándékot venni és amikor másnap megyek Bécsbe. Habár utóbbi program nem változik,holnap félhalott, paracetamoltól mámoros állapotban is elmegyek,akkor is ha ez háegyenegy. 

És ezúton is megpaskolom azon intelligens egyetemista társaim buksiját,akik kb vért köhögve beesnek egy órára,hogy aztán a fél egyetemet végigfertőzzék azzal mentegetőzve,hogy áh,semmi bajom. Nem célzok senkire,ez kb a hallgatók 30%ra érvényes. Tehát maradjatok otthon,légyszi. 

Ahogy ma én is ezt teszek mozi,vásárlás,móka és kacagás helyett. Fck.

És így 8 House-rész után:

I really don't wanna know...

,,8.nap.

Menj el hazulról. Ha lehet,látogasd meg a szüleidet. Ott leülhetsz a tévé elé és valaki hoz neked sütit. Ott sírhatsz , és lesz valaki aki átölel, és ad neked zsepit. Ott lehetsz szánalmas. És ha a szüleid csak egy kicsit is olyanok,mint az enyémek,akkor olyannyira az őrületbe fognak kergetni az adók örökös emlegetésével,hogy kezdesz valami egészen mást is érezni a totális letörtségen kívül.Mérges lehetsz. Gratulálok,fejlődsz!"

Ha nem is ma,de ez így,pontosan megvolt. Kipipálva.

(az idézet innen: Mandana Hoveyda:Jól vagyok! )

(többi kreáció amúgy itt:http://looklet.com/user/200876)

,,All the things I invented in this life they are bad,
They are nice but they're all too good for you.
You don't deserve all the things I have said,
And I'm sorry, so Friday I'll be dead."

(Najó,egyébként tanultam ám csak asszem felesleges volt... Persze tudom, ,,non scholae sed vitae discimus", de ezt már 5.-ben sem hittem el.)

Reggel 6 óta fáj a fejem. Életemben összesen nem fájt ennyit. És ennyire.

És ez az idő..:((( És ez a sok rohadt vizsga....

De ahogyan a bölcs mondás tartja: Nem eshet örökké.