Ha már az influenza miatt nem sikerült eljutnom a Művészbe pénteken,itthon videóztam,találomra ráböktem a Private lives of Pippa Lee c. filmre,amit a Pippa Lee 4 élete címmel illetek a fordítók,de erre majd később kitérnék.

A film igazi sztárparádé: Robin Wright Penn,Keanu Reeves,Julianne Moore,Winona Ryder,Monica Belucci és a Gossip girlből ismert Blake Lively asszisztál az öregedő,kihűlt házasságban vergődő Pippa Lee életének,azaz életeinek felvázolásához. Így máris nőnek az elvárásaink, nem hiába. Azonban korántsem biztos,hogy be is teljesülnek. Rebecca Miller,igen,azon bizonyos Arthur Miller lánya korrekt drámát rakott össze a műből,ami elsősorban irodalmi alkotásként állja meg a helyét,de a végén mégis húzza a száját a néző.

Az alapsztori az,hogy Pippa idősebb férje szívrohamot kap,így felépülése érdekében egy kisvárosba költöznek a nyüzsgő nagyvárosból,ahol az asszony nehezen találja a helyét. Itt álljunk is meg. Oké,hogy innen indul a film,de nem ez a fő szál,legalábbis én a film végére el is felejtettem,hogy honnan indultunk,hogy került ebbe a városba,vagy számít-e az egyáltalán,hogy nagy vagy kisvárosba csöppentünk. Sokkal inkább számít az,hogy az a nő,akit a film elején a vásznon látunk,hányféle szerepben tündökölt már élete során és milyen utat járt be,valamint milyen út áll még előtte. 

Pippa gyerekkorát gyógyszerfüggő, bipoláris depresszóban szenvedő anyja keserítette meg,aki iránt ambivalens érzéseket táplált. Mikor Pippa tinédzserré érett,leszbikus nagynénikéjéhez menekült anyja elől,ahol kedvelt játékszere lett a nő élettársának és barátnőjének,így egy idő után innen is mennie kellett. Ekkor indult meg lefelé a lejtőn és egyik drogból a másikba menekült,amikor is beleszeretett a nála több évtizeddel idősebb férfiba,akihez hozzá is ment,miután annak exneje a szeme láttára lőtte fejbe magát. Dióhéjban ennyi,mindezt maga Pippa narrálja nekünk,véleményem szerint túl nagy mennyiségben.Sok esetben vagy nem lenne szükség narrációra,vagy kevesebb kellene,vagy hagyni kéne a színészekre.

Na igen,a színészek. Hiába játszik Alan Arkin és Robin Wright Penn kitűnően,nem tudják megmenteni a filmet. Keanu Reeves azon kívül,hogy még mindig iszonyatosan vonzó férfi,nem sok újat hoz,kissé groteszk,de mégis szerethető figura. Winona Ryder még mindig inkább bolti lopásai miatt fog eszünkbe jutni,és nem a neurotikus,szuicid hajlamú barátnő szerepe miatt. Julianne Moore szerepét meg egyszerűen csak nem értem,lényegében semmit sem tesz hozzá a történethez,igaz el sem vesz belőle,és azért egy leszbi csókot belecsempésztek. lehet,hogy Moore még közel az 50hez is gyönyörű,de azért a rendező itt öncélúan átesett a ló túlsó oldalára. 

És akkor itt van Blake Lively,akit különösen nem szívelek,azaz szimplán nem értem,hogy a tinisorozatba még csak-csak beleillő lánykának miért adtak egészestés filmszerepet. Lively egyféle karaktert tud hozni,azt sem jól. Ugyanúgy néz,artikulál,beszél,mint a Gossip girlben,mintha ugyanazt a szerepet játszaná,holott itt most nem az elkényeztetett,dúsgazdag elitet képviseli. Nehezen tudom róla elképzelni,hogy lenne olyan szerep amiben meg tudja cáfolni,hogy a játéka egyszerűen egysíkú és unalmas,és mindenhol tulajdonképpen csak önmagát tudja alakítani.

A sztorihoz visszakanyarodva: Pippa a jelenben sem találja önmagát,holott látszólag kiegyensúlyozott. Ugyanakkor alvajáró,titokban dohányzik és vágyik valamire,amit nem talál. Egy napon azonban a szomszédba költözik a szomszédasszony elvált fia (Keanu R.), akibe Pippa nyilvánvalóan bele is szeret,és miután a férje,aki egyébkéntis megcsalta,meghal,már semmi sem áll a boldogságuk útjába. Azaz boldogság ez? Senki sem tudja. A film vége happy end,de olyan fajta, ami kicsit mégis keserű.

Összességében számomra nem jött át,amit Miller a női szerepekről át akart adni,nem érzem a történet mélységét és magasságát. Az öregedés bemutatásában azonabn elismerés illeti Millert,finoman,néhol iróniával és groteszk humorral mutatja be az öregedést és annak minden búját-baját.Ó és igen, a magyar címről: nem tudom,miért lenne Pippa Leenek 4 élete,mert a megemlékezés során sokkal többet is összeszámolhatunk. De mióta a magyar címadók olyan címekkel állnak elő mint a Spancserek vagy a Rágcsávók,én már semmin sem csodálkozom.

10/5