A tegnapit tudjuk be a hormontúltengésnek.

Új,derűs,ködös,esős nap,máris minden jobb.

Reggel 9 óta sorozatot nézek és csokit eszek.

Mindezt úgy,hogy nem vagyok depressziós. Durva. Ja és nem vasaltam ki a hajam a frufrumat kivéve és megfogadtam,hogy holnap így megyek ki az utcára. Jó dolog kísérleteket végezni önmagamon. Btw holnapi program:

-telefon megvétele és anyu rábeszélése,hogy ne vegye el karácsonyig

-könyvtárból pszicho könyv kivétel (1. hogyan kezeljük a szorongással járó helyzeteket 2. cerebrális színvakság, mindkettő azért,mert 1 hónapja, mióta nincs mp3 lejátszóm továbbá magam is ,,beteg'' vagyok (utálom ezt a szót,mert senki nem tudja mi/ki a ,,normális"),a hobbim a pszichológia/pszichiátria polcról való kölcsönzés)

-gyurma megvétel

-gyűrű,kitűző alkatrész megvétel

-fogászati röntgen

-fogtömés

Na ezt csináljátok utánam. 

Amúgy hetek óta nem voltam ilyen jó hangulatban,és jövő hétvégére igencsak be kéne iktatni egy reggelig tartó városátmászkálást. Akinek szól,az tudja,hogy pénteken kénytelen lesz ráérni. Pont. 

Egyik kedvenc blogom egyik kedvenc posztom..:

http://modoros.blog.hu/2009/02/12/modoros_notipusok_ahogy_tibor_latja

Nézzünk kicsit magunkba. : ) 

Egyébként pedig indulhat a sorozatmaraton,ameddig ki nem dőlök. Rumostea (rumaroma..kész szégyen..) ,kólaízű Bolero-italpor (függő lettem) és csoki adott. Ja meg a Mental nevezetű pszichiáteresmókás sorozat. 

Kész a beadandóm,habár rossz az egész úgy ahogy van.*tapsvihar*

Megdöglök a hasfájástól.

Nincs itthon Cataflam.

Recseg a hangfalam.

Az influenza miatt bejárkálási tilalom van a  kórházban így nem tudom meglátogatni a valszeg utolsó pár hetét/hónapját(?) élő dédnagymamámat. 

Megbántam,hogy nem mentem tegnap és nem próbáltam ki,hogy a gyógyszer- és alkoholipar mire képes együtt. 

És még abban a megtiszteltetésben sem részesülhetek,hogy egyedül,nyugalomban legyek itthon.

Nade majd holnap. 

u.i.: nem különösebben érdekel,ki és miért olvassa el amit írok/írtam,nem hinném,hogy megbántottam volna bárkit is. Mellesleg magamnak írok,nem másnak.ELéggé (kurvára) unalmas lenne az összes blogos portál ha mindenki úgy írna,hogy véletlenül se személyeskedjen vagy sértse mások érdekeit. Nem kötelezek rá senkit,hogy elolvassa.Akinek meg nem inge....Köszöntem.

u.i 2 .: Oké,mára is jut egy zene ami enyhén addiktív,és mellesleg sokkal jobb mint ez eredeti,amit onnan lehet ismerni,hogy szerepelt a tvájlájtban,de igazából ez tök lényegtelen.

Nos,egy kellemes hangú kedves fiatalember felhívott,hogy befáradhatok a két telefonért,amit rendeltem,majd mondja tovább.

-Ööö bocsi,lehet,hogy férleértettem,de 2t mondtál?

-Igen,az van nekem itt.

-Ne legyen,mert egyet rendeltem.

-Jaj persze,az a 2 gb ajándék,ne haragudj,elnéztem. A szállítás 2000 lesz.

-De jeleztem,hogy bemegyek érte.

-Ja,akkor jó,gyere,nyitva vagyunk fél 8ig.

Miután a beszélgetés 80%a félreértésekből állt,kétszer is megnézettem vele a rendelést(nagyon készséges volt egyébként,ritka az ilyen manapság) ,de minden oké,hétfőn megyek érte. Az üzlet az Oktogonon van (hol máshol,nyilván.) szóval még a fogorvoshoz is visszaérek,hogy aztán fél 7kor betömjék a másik hibás fogamat is és utána zsibbadt pofával aludjak el. 

Ja a telefon egyébiránt ez:

 (nem akartam ekkora képet de ezen a cseszett blogon még ezt sem tudom beállítani) 

Igen,ilyen szép fekete lesz. Mindig megkérdezik,miért járok feketében és miért fekete igazából mindenem. Azért itt leszögezném,hogy szürke,lila,barna is jöhet,de valóban a fekete az alap- Egyrészt szerintem messze a legelegánsabb szín,másrészt el lehet mögötte bújni és be lehet olvadni,ugyanakkor ki is lehet tűnni,hangulat kérdése. Tehát nem vagyok oda az arany meg pinki telefonokért sem,egyszerűen közönségesek. Ez meg szép,könnyű,vékony,fekete.

Nem azért érintőképernyős,mert ez a menő,hanem mert ennyiért ez volt a legmegfelelőbb az igényeimnek.Ennél több pénzt pedig nem vagyok hajlandó telefonra kiadni. Meg tudja mindenki,hogy amúgyis az ágyam alatt van valahol lenémítva az esetek 90%ban. A maradék 10%ban pedig szimplán nem akarom felvenni.

Most pedig tovább nézegetem a kereszttáblákat és holnap már csak összegzés és befejezem életem legrosszabb és legáttekinthetetlenebb, legvállalhatatlanabb beadandóját. Dehát az ilyen ,muszáj" dolgok már csak ilyenek. Inkább írnék ehelyett 3 másikat pszicho témában kb 1 nap alatt. Na de nem mindig mi választunk,ugye.

Hajszínt viszont igen,és miután egyrészt a mostani nem nyeri el a tetszésem másrészt változás kell (mint minden nőnemű lénynek néha,különösen hasonló időszakban) így sötétebb barnára fogom festeni pár hét múlva. Olyanra mint Penelopé Cruznak a reklámban :)p Annak örülnék,ha ez a hülye vörös fény eltűnne belőle,de ezen törekvésemet már kezdem feladni. Fodrászhoz pedig elvből nem megyek még öö mondjuk 1 évig...

Sikerült elmennem röntgenre beutaló nélkül. Azaz rosszat vittem. A mappámat meg itthon hagytam ,á úgysem kell ez" alapon. Igen,mindenki gratulálhat. Miután az összes magyar szitokszót a saját fejemhez vágtam,visszasétáltam. és mint mindig,mikor ideges vagyok,muszáj volt ennem,így az útba eső kínai büfében vettem egy nagy adag sült banánt,ami az egyetlen kínai kaja amit meg bírok úgy enni,hogy a gyomromban marad. Mondjuk nem nagy móka úgy enni,hogy még jól sem esik,de azok a hülye berögződések.

Tehát 1 óra séta a semmiért,a hajam is csupa víz ettől a k*rva ködtől,az összes ruhám meg a radiátoron éli meg eme remek pénteket.

Szóval nutellás sült banánt majszolva lelkileg ráhangolom magam az elkövetkezendő 1,5 napos beadandóírásra,és arra a tényre,hogy jövő héten majd úgyis újraíratja velem az egészet a kedves tanár úr.

Igen,még mindig nincs olyan dolog amit jobban utálok a feleslegesen elvesztegetett időnél.

http://gorbe-sminktukor.blog.hu/

Nőktől nőknek,ilyen is kellett már, és még jól is van megírva a jó..:)
 

Select all/delete all.

Nagyon le akartam írni valamit,erre hazaértem és elfelejtettem. Remek. Ezért mondtam én,hogy kéne valami gondolatot papírra vető gép. Vagy csak nem kéne lustának lenni leírni rögtön. Esetleg egy jobb memória is elférne...Habár a mostanira sem lehet panaszom,csak hát amikor tök máshol jár az ember esze (azaz olyan nincs már régóta,de nevezzük annak) akkor nehéz.

Annyi örömöm lehet,hogy megrendeltem a telefont és ha minden jól megy,hétfőn már kezembe is vehetem. Ha pedig 24.éig nem kobozzák el anyámék,akkor már használhatom is. Enyhén hiányzik a zenehallgatás. Pontosabban megőrülök tőle,azaz nélküle. Ma már magamban ,játszottam" számokat a metrón mikor kezdtem idegbeteg lenni,mivel a mellettem ülő rendkívül fontos feladatának tartotta,hogy a kezében lévő nejlonzacskóval zörögjön,ami alapvetően is idegesít,de jelenlegi állapotomban kivettem volna a kezéből és a tartalmával együtt földhözb*sztam volna negyed óra után,csak hát így ugye nem szabad viselkedni,mert még bunkónak gondolnak. Pedig á dehogy...

A konferenciáról (ujreformkorponthu) amúgy korán leléptünk,mivel Álmos álmos volt (most mindenki nyomjon el egy lusta elnyújtott kacajt),én meg maradtam volna,dehát jó szocmunkásként (azaz inkább barátként) néztem az ő érdekeit. Amúgy akármennyire is szar volt elmenni itthonról,utólag visszagondolva jobb volt,mint egész nap vagy az ágyamban kuporogni vagy a teraszon ülni bugyiban meg kabátban,teával a kezemben és azon gondolkodni,hogy miért miért miért mindig én.

Ilyenkor jövök rá,hogy mennyit ér a barátság meg úgy egyáltalán az,hogy vannak akikre lehet számítani. mert jelenleg egyedül tényleg nem tudom mit kezdenék magammal. Azaz tudom,csak annak biztosan nem lenne jó vége,tekintve önromboló-önhibáztató-önbüntető hajlamaimat nézve. Amik már így 3 nap gyógyszerszedés után is javulnak,meg a  fájdalom is múlik. Elvileg pár hónapig kell szedni,minimális adagban és remélhetőleg utána is jól leszek.

Szerencsére olyan felfogással rendelkezem,hogy nem szabad feladni,és mindig vannak a hullámvasútnak mélyebb részei,de aztán szabályszerűen felfelé vezet az út. Azt hiszem,elmúlt 19 évemet tekintve, ezen felfogás és önerő nélkül nem gumimacit hanem ecstasyt szopogatnék valami legalja helyen arra várva,hogy majd csak jobb lesz. Hát azért büszke vagyok magamra,hogy mindezek ellenére nem ott tartok.Mert hát tarthatnék. Ezek után nem szívesen veszem,ha valaki strébernek vagy betegnek tart azért,amiért én rendszerint a tanulásba menekülök a problémáim elől. Képes vagyok hullafáradásig tanulni ha úgy adódik,de annak legalább van eredménye. Persze a drognak meg az alkoholnak is van,csak az egészen máshol keresendő..

Oké,nem prédikálok tovább,mindenki úgy pusztítja magát ahogy akarja,és olyan hülye felfogás szerint él ahogy akar,csak azt ne várja el,hogy megértsem...

Igazából azon dolgok elvesztése fáj a leginkább,amiket értelmetlen volt elveszíteni. Többet érdemelt volna. Többet érdemlek én is, Ő is,meg a kapcsolatunk is annál,ami volt.

És akármennyire is fáj ez most (nem kísérelném meg leírni),akkor is megérte,még ez a rövid idő is. Ha neki nem,azt sajnálom,de nekem mindenképpen. 

Sajnálom.

Tényleg.

És mivel írni nem vagyok most képes,ezért: