Eljutottunk hát a 6. olyan éjszakáig,amikor nem tudtam elaludni. A többi egészségügyi problémámat nem sorolom,mert hátha akad évente egy olyan ember,aki olvassa a firkálmányaimat,és annak az egynek nem akarom elvenni az étvágyát.

Életünk legmagányosabb óráit valószínűleg elalvás előtt éljük át. Mert napközben még el lehet terelni a figyelmet. Utazás közben halkan énekelni magunkban a fülünkben ordító dallamot,számolgatni a piros házakat az út mentén,figyelni valakit és arra gondolni,ki lehet ő és mit csinálhat,ha éppen nem velünk szemben utazik Érd felé, végeláthatatlan mennyiségben sorozatokat nézni,vagy megsütni életünk első,második,száztadik répatortáját. De elalvás előtt semmi és senki nem segít rajtunk,nem marad más,csak a gondolataink és mi.

Tehát este van. Kb. 11. Még mindig ebben a székben ülök,ezt a klaviatúrát koptatom. Miért?Fogalmam nincs. A világ tudtára adtam már,hogy az új Interpol-lemez,ami valójában 3 éves, nem olyan rossz,mint amilyennek a kritikák leírják. Hogy a mák semmiben sem finom. Hogy nem szép,ha egy lánynak nincs melle. (nekem legalább valami kezdemény van a helyén na) És hogy a meggyes túrókrém ehetetlen,az epres meg awesome.

Mindjárt éjfél. Jahm,még eszembe jutott,holnap vizsgázom. Keresek valami fórumot és megosztom ezt is. Más? Nem,már nincs mit megosztani.

Fél 1. Paplan sem kell,ömlik rólam a víz. Szúnyog. Zümmög. Lámpa fel. Keres. Megtalál. Lecsap.

1 óra. Kereken. Beállítottam az ébresztőt? Biztos? Megnézem még egyszer. Biztos erre a hangra akarok felkelni? Nem,ez túl hangos. Ez jó lesz. Oké. Akkor mi a különbség a hatékonyság és a  hatásosság között? Progresszív-degresszív adókulcs? De nem,az nem lehet. Megnézem. Felkelek. Fiók kinyit, Lapoz. Nem találom. Vissza kettő. Itt van. Na mondtam én.

2:08. Becsukom a szemem. Akarva-akaratlanul is emlékek. Próbálok másra gondolni. Hogy mindjárt nyár. Sziget. Annyi sorozatot nézek meg egyhuzamban amennyit akarok. De egyedül? Azaz. Nem X-szel? Tessék,megint ugyanott tartunk.

Akkor gondolkodjunk a jövőről. A holnapon 5 tárgy múlik, a holnaputánon csak egy. Nem,nem totózunk. Legyen más. Mit csinálok a nyáron?Kivel? Várjunk csak,nincs pénzem. Lapozzunk.

3:10. A telefon kijelzőjének sugarai úgy hasítanak a szemembe,mint a déli nap. Eltelik egy perc. Pisilnikell. Utána 5 percig mosom az arcom kellemesen langyos vízzel,mintha sohasem akarnám abbahagyni. De amikor forróra vált,reakciószerűen eltekerek jobbra.

3:20. Visszamászom. Múlt. Jövő.

Odasétálok az asztalomhoz.A kezemben a kis kék pirula. Immáron hatodszor. Nézegetem. Forgatom. Jobbra. Balra. Mostmár csak egy negyed van. Hátha hat.

És hat. Negyed órába sem telik,és máris mintha jönne a reggel.

Kis kék pirula híján ma ipari mennyiségű mézes hársfateával fogok élni. Vagy azzal a szopogatnivaló kis bogyóval amire ráfirkálták,hogy kizárólag növényi összetétel.

A különböző nyugtató/alvászavarűző teákra,bogyókra,illóolajokra egyet felejtenek el ráírni: keresse meg nyugtalansága valódi okát,és szüntesse meg ahelyett,hogy ezt a szart szedné/inná/szagolgatná.

Ó persze,rá van írva az apróbetűs részben,hogyha problémái X időn belül sem javulnak,keresse fel kezelőorvosát/gyógyszerészét.

Ó igen,és mivel?

-Doktor úr,nem tudok aludni!

-Rendben hölgyem,írok fel valamit....