Vasember 2-Highway to hell

 A Vasember 2 készítői nehéz feladat előtt álltak: reprodukálniuk kellett a nagy sikert arató első részt. Köztudott, hogy nem csak képregény-fanatikusok néznek vászonra megálmodott szuperhősös sztorit, de a Vasember azt is elérte, hogy a néző a megtekintése után legszívesebben a város felett röpködött volna a bűnt kutatva.

 Jon Favreunek így össze kellett szednie magát, hogy ismételten elégedett közönséget lásson távozni a moziból. A két évvel ezelőtti Vasember ugyanis sikeresen megállta a helyét az akkoriban készült rengeteg képregény-adaptáció között (A sötét lovag, Hellboy 2, Hihetetlen Hulk). Favreu a második részt ott kezdte, ahol az előzőt befejezte: az emberek előtt nem titkolt többé a Vasember személye, amely nem csak előnyökkel, hátrányokkal is jár: mind a média, mind a hadsereg rászáll Starkra. De nem csak ezzel kell megküzdenie, hanem romló egészségi állapotával és a múltjával is. A komorabb hangulat mellett azonban a film mégis megőrzi a kezdetekre jellemző légkört és humort is, amely külön figyelmet érdemel, ugyanis nem egy kudarcba fulladt kísérletet láttunk már az akció és a humor összegyúrására.

 A színészgárda igencsak nagy nevekkel bővült az első rész óta: a folytatásban szerepet kapott Mickey Rourke, aki legutóbb a Pankrátorban bizonyított, Sam Rockwell, aki tavaly az Everybody's fine c. filmben is közreműködött, valamint a női frontot erősítve Scarlett Johansson is, aki a Fekete Özvegy szerepébe bújt. Egy kis változás is történt, a Rhodest alakító Terrence Howardot kispadra küldték és a helyére az Ütközésekből ismert Don Cheadle került, amely kétségtelenül jó csere volt.

 De hiába a nagy nevek, valójában végig Robert Downey Jr, azaz a Vasember van a középpontban, a mellékszereplőknek csak egy kis szelet jut tehetségük megcsillogtatására. Azonban Downey hozza a tőle megszokott remek formáját és keresve sem találtak volna kitűnőbb színészt Tony Stark megformálására, így gyengécske mellékszereplők ide vagy oda, ő egyedül is elviszi a hátán a filmet.  A többi szereplő viszont vagy feledhető alakítást nyújt vagy nincs lehetősége megmutatni, mire képes: a gonosz bőrébe bújtatott Mickey Rourke, aki az egymilliós gázsija mellé állítólag saját kezet kapott karaktere megformálásában, elég kevés szerepet kap, nem érezzük kibontakoztatottnak a karaktert.  A másik ellenséget, Hammert Sam Rockwell alakítja, aki ugyan remek a nagyképű ficsúr szerepében, de valódi fenyegetettséget semmiképpen sem jelent Starknak.  A jó oldalon ismét feltűnik maga a rendező, Jon Favreau, aki most valóban nagyon jó és okoz a nézőnek jó pár könnyed momentumot. Nem ennyire jó azonban Scarlett Johansson, aki valljuk be, nem kellett volna ebbe a filmbe. A karaktere kevés szerepet kap, és ezzel sem tud mit kezdeni, így Scarlett kisasszony az idomait kivéve felejthető.

A színészi alakításokon túl említést érdemel a forgatókönyv, amit kétség kívül túlzsúfoltak. Annyi eseményt próbáltak ebbe a két órába belegyömöszölni, hogy azok sajnos túlnőtték az időkeretet. Így például a Stark és Pepper (Gwyneth Paltrow) közötti kapcsolat nem kap elég figyelmet, számtalan cívódás és egy csók, ennyi, amit kapunk. De a többi kapcsolat elől is elveszi a teret a rengeteg, néhol feleslegesnek érzett, értelmetlen vita a karakterek közt.

 A film körülbelül a közepéig tartja a tempót, aztán maga is elveszíti a fonalat és a fináléra rohanásba kezd. A Vanka és Stark közötti végső összecsapás után csak lélegzetvételnyi időnk marad, és már vége is. Ha tisztességesen kifejtettek volna minden karaktert, minden kapcsolatot, akkor nem 2, hanem minimum 3 órás filmet kaptunk volna.

De hogy mitől jó mégis a Vasember? Attól, hogy egyrészt Downey remek színész és remek Tony Stark, másrészt attól, hogy az akciók még látványosabbak mint az első részben: Vanka a versenypályán vagy Stark és Rhodes harca. Aki valóban Vasember-rajongó, annak nem lesz szíve belekötni a néhol előforduló bakikba (új elem feltalálása a fél ház lerombolásával és még sorolhatnánk) vagy oda nem illő, kissé kínos jelenetekbe sem (Stark lerészegedik) Mert a Vasembernek nem ez a lényege. A lényege az, hogy ugyanúgy, ahogyan az első rész után, most is szeretnénk páncélt húzni vagy ha nincs kedvünk repülni, akkor egyszerűen csak sörözni egyet Tony Starkkal.