Van ez a dolog,hogy nekem kell állás. Szeptemberben döntött úgy hőn szeretett felsőoktatási intézményem,hogy a részmunkaidős állásomra nincs keret. Nincs mit tenni,túl kell lépni. Mindenkit rúgnak ki életében (jó esetben csak) egyszer. A helyzet akkor bonyolult,ha az ember szerette az exmunkahelyét,márpedig én szerettem,nagyon is. Dehát sorolhatunk olyan közhelyeket,hogy ilyen az élet,ez van és így tovább.

Úgy döntöttem,októberig pihenek,nem keresgélek,hajtottam eleget. Aztán október eleje-közepe felé jöttem rá,hogy a bankkártyám erősen mínuszba tendál,a K&H lelkesen bombáz egyenlegértesítőkkel, a szülői segítség és az ösztöndíjam pedig lóf*szt sem ér,akár tetszik akár nem. Tehát elkezdtem nézelődni,mi újság a munkaerőpiacon.

Egyetem mellett nincs más választás,mint a diákmunka. A diákmunka magyar szó,elnevezését onnan kapta,hogy a tanulók idejéhez,kompetenciához igazítja a munkalehetőségeket. Elvileg. Gyakorlatilag már nem állja meg a helyét ez a definíció.

A diákmunkák sokrétűek,minden téren. Azt hihetjük,hogy tejjel-mézzel folyó kánaánnal van dolgunk,mert annyi a diákmunka,mint égen a csillag. De. Elő kell vennem egy régi bölcs közhelyet,ami így szól: nem a mennyiség,hanem a minőség a fontos. Valóban:mehetünk 400 forintért krumplit sütni és forró olajat lélegezni, 50 forinttal többért telemarketingezni és 8-16-ig azt hajtogatni,hogy ,jó napot kívánok, XY vagyok a Z kft-től,van egy kihagyhatatlan ajánlatunk! Nee,könyörgöm ne tegye le,teljesítménybérezés van!". Még valamivel többért oszthatunk -10 fokban szórólapot vagy hostesskedhetünk is,hogy fogrémreklámba illő mosolyunkkal promotáljuk a legújabb önbarnító sprayt,a nap végére pedig szembenézzünk azzal,hogy könyékig olyanok lettünk,mint a dalmaták a 101 kiskutyában.

Elsőként a diákszövetkezetekkel kezdtem,akikkel eddig csak és kizárólag negatív tapasztalatom van. Lehúzás,átverés,félreinformálás,semmibe vevés,stb. Most sem volt ez másképp,jó pár állásra jelentkeztem,de egy válasz ,,küldje el az adatait" mail után semmit sem kaptam. Így fel is hagytam a diákszövetkezetekben való reménykedéssel,és más után néztem.

Kezdtem az expressz.hu-val,mint a legnagyobb apróhirdetéses portállal. Naív kezdő álláskeresőként (eddig éltem a protekció lehetőségével) megdöbbentem,amikor a ,,diák,nonprofit,egyéb" kategóriára kattintottam. Van itt minden,ami szem-szájnak ingere: jól szituált,diplomás üzletember keres diszkrét kapcsolatra vékony,egyetemista lányt 22 éves korig,akit anyagilag jelentősen támogatna. Mielőtt veszettül belekezdenénk a ,,tisztelt hirdető!" kezdetű e-mailünkbe,jobb ha rájövünk,hogy itt bizony intelligens kurvának állunk. Akivel a jacuzziban dugás után még beszélgetni is lehet a demokratizmusról,emellett biztos nem fog gazdagabb palit találni.

Az első kudarc után jön a második: ha keresni akarunk,vetkőznünk kell,a legkülönfélébb indokokkal: művészeti alkotáshoz,erotikus hostessmunkához (wtf?) vagy webmodellkedéshez. Utóbbi a webkamera előtti önkielégítésben merül ki havi 200ért,de meg lehet ezt virágnyelven is fogalmazni: ,,webkamerával rendelkező lányt keresünk szexmentes,erotikus munkára". Ja,végülis mással nem kell,csak magaddal.

Ha elégedettek vagyunk testi adottságainkkal,biztosra vesszük,hogy a barátaink nem fognak felismerni,illetve csöppnyi szégyenérzetünk sincs,ne olvassunk tovább,jelentkezzünk.

Ha azonban becsületesnek születtünk, bizony nagy szarban vagyunk. Szűkítsük a kört erotikamentes munkákra. Mi maradt? Szórólap,kérdőív,hostesskedés. Mindegyikkel jóban vagyok,így 3 nap alatt röpke 20-30 e-mailt küldtem el. 3 választ kaptam. Az egyik nemleges, a másik ígéret,a harmadik tény. ,,Kérjük fáradjon be az Andrássy út 4. alá holnap 16:50re". Oké.

Andrássy út. Egy falat gazdagság Budapest szívében,Dior és Cavalli hagyatékával kikövezve. Rögtön a Guess üzlet mellett fel is tűnik a 4-es szám,illetve sok nagyon kisminkelt,nagyon szépnek látszani akaró lány. A félhomályban keresgélem a kapucsengőt,ami állítólag 40-es. Next+ magaement. Na ne már. Dehát ez van,hostessmunkát szeretnék nem fotózást,és habár olyan messze állok a modellalkattól mint Jeruzsálem Makótól,ha már eljöttem,bemegyek.

A nagyon fura,nagyon félhomályos és nagyon nagy épület 2. emeletén kis nyíl jelzi az utam. Belépve kedves,szintén nagyon kisminkelt recepciós lány irányít el. Mellettem anyuka ül a kislányával,akiktől megérdeklődöm,hová várnak. ,,Mi a fotózásra jöttünk." Jó kérdés,mire fel,kérdezem magamtól,dehát nem értek én a modellekhez,ez már pár facebookos tesztből is kiderült.

5 után be is hívnak,mondj magadról valamit,de félbeszakítalak ha nem baj,hogy unott fejjel elmondjam az 5 perces monológot a munkáról,szóval érdekel? 

Miért ne,ráérek,meglátjuk. Tehát itt tartok,holnap próba munkanap,és kiderül vagy beborul....

u.i.: CoffeeHeaven rulz,mézeskalácsos-mogyorós latte,a Starbucks felőlem lehúzhatja a rolót.