De ez elméletileg teljesen jó hétfő volt. Gyakorlatban nem annyira.És mivel a blogok arról (is) szólnak,hogy mit csináltál ma,így tessék,kap mindenki egy ilyen postot is. Egészségetekre.
Először is végre délben ütött az óra és megírtuk a ZHt amire jobb program híján egész hétvégén tanultam. 1 óra helyett cirka 20 perc alatt kész lettem, a maradék időben pedig súgtam a mellettem ülőknek,illetve elkortyolgattam fél liter lime és idézem: kumquat ízű ásványvizet. (aki hallott már erről a gyümölcsről,dobjon egy kommentet ,kumquat" jeligével,köszi! ) 10perccel előbb le is léptem. Terveim szerint egyenes út vezetett volna a Nyugatihoz,hogy beszerezzem az ajándékba adandó fülbevalókhoz az alapanyagokat. De a gyomnrom a büfé felé irányított egy körözöttes szendvicsért (nem híztam ám így is eleget az utóbbi időben,nem...dehát az önkrontroll...) ,aztán az az apró,majdnem lényegtelen információ is bevillant,hogy egész nap lejárt bérlettel mászkáltam. Így kivártam a fél órás ebédszünetet és beszereztem egy friss,szép színes békávé passzt. Ekkor,még időben hívott Eszti, hogy kajáljak vele. természetesen Anna is befutott,így megbeszéltük,hogy oké,akkor jöhet a szokásos délutáni kávézás. (az említett 2 lány szintén az Elte-TÁTK (T Á T K,tár-sa-da-lom-tu-do-má-nyi Kar,érted,és nem TTK. Azért tették oda a sokdiplomás okos emberek azt az Á betűt,hogy megkülönböztessék a kettőt.) színvonalas oktatásának kedvezményezettje,és igen,ők azok az igen kevés lány közé tartoznak (konkrétan ők az egyetlenek) akikkel jóban vagyok. )
Tehát kávé. Most nem a szokásos helyre (a jó öreg Colorado...Ott igen,a Filter mellett.Nem,kicsit még jobbra.A sarkon) mentünk,hanem az Oktogonhoz,a Kiadó nevezetű kocsmába,ami elvileg kocsma,gyakorlatilag ilyen bár szerű kajálós cucc,és ajánlom mindenkinek,ilyen isteni sütőtöklevest ennyi pénzért sehol nem kapsz. Anna ugyanezt mondhatja el a csirkés pesztós pennéről. Szóval kaja,limonádé (az is isteni volt,köszi!) megvolt,egy kis csevely,szokás szerint,meg hát nekem is újra szocializálódnom kell lányok közé. Eddig kisebb-nagyobb sikerrel megtörtént. Aztán hullafáradtan elindultam a Nyugatihoz,tudjátok,fülbevalók. A bolt egy kreatív lénynek olyan,mint PomPomnak az édességbolt,tele minden mindenféle gyönggyel meg cuccal,amire azokat fel lehet fűzni. Meg is találtam a portékát,majdnem sikeresen levertem 10 ezer forintnyi üveggyöngyöt,fizettem és a lépcsőn 3szor elbotolva elegánsan távoztam.
A séta még mindig jobb,mint a villamos,így az Oktogon felé vettem az irányt. Kb 10szer elővettem a telefonom,hogy felhívom.Mert hát mondjuk ki,hiányzik,meg 1,5 hét az 1,5 hét,és egyébként is. Amikor végre tárcsáztam,egy kedves női hang közölte velem a következő igen hasznos információt: ,,Nem áll rendelkezésre elegendő egyenleg a hívás kapcsolásához." Smst tudtam volna írni,de nem ez volt a lényeg. Minden okkal történik,hát ez is. Tehát várok.Tovább. És nem,nem szórakozásból,azt mindenki elhiheti...
Igen,azt hiszem ennyi,volt végre egy mozgalmas napom,hiányzott már. A fájdalmak viszont nem,mert igen,ma megint egész nap kapkodtam a levegőért sajnos. De holnap 2re van időpontom,tehát kezdhetek dolgozni a megoldáson. És ha egyszer már segített,most is fog. Legalábbis én tényleg szeretném.
És az elmaradhatatlan mai hangulattükröző zene,azért,mert ma meghallottam a boltban,ahol rágót vettem, és mert Keith Richard az egyetlen halhatatlan lény a világon,akivel sem az évek alatt betolt vödörnyi kokain,sem kókuszdió nem tudott végezni,és még egy turnét azért lenyomott.Ámen.
