Tegnap este képtelen voltam elaludni és megfogalmazódott egy poszt a fejemben,amit le is írtam a filozófia füzetembe (jó helyre került,Platón után...),hogy majd ma reggel begépelem,mert már nem volt kedvem visszakapcsolni a gépet. Reggel ideültem a jó meleg zöld teámmal,elővettem a füzetet,és le akartam ütni az első billentyűt,de nem ment. Igazán jó írás lett,de azt hiszem,megtartom magamnak. Azaz magamnak sem,mert miután megreggeliztem rajta,összegyűrtem és kidobtam. Vannak olyan gondolataink,amiket még ha tudjuk,hogy igazak is,jobb megtartani magunknak,mert hát elvégre is felnőttek vagyunk akik nem akarnak gyerekes módon megbántani másokat,akiket valaha szerettek. És ha szeretni nem is szeretik már őket,de méltósággal bánni velük azért tudnak. 

És én is pont ilyen vagyok,nem szeretem bántani még azt sem,aki engem bántott. Kő meg a kenyér,igen. Mert akkor pont olyan önző alak lennék,mint ő,aminél pedig jócskán többre tartom magam.