Nekilendültem,hogy ,normál' bejegyzést írok,de elkezdett fájni a hasam,szal akkor keressünk valami gyógyszert,aztán folytassuk. De igazából szomjas is vagyok meg hideg is van,akkor már legyen tea. Ha tea is van,akkor a vacsora sem árt. Így lett a normál bejegyzésből marhaság,azt meg…

Még ennyi,elmorzsolhat mindenki pár könnycseppet aztán nyugovóra térhet,mert a szem alatti karikák senkit sem kímélnek. 

Tudom,hogy reggel van,de azt hiszem a kelleténél korábban keltem. Nem önszántamból persze,hanem pár kellemes illetve kellemetlen álom hatására,és nem mertem visszaaludni,hátha folytatódnak. Csakhogy egy jót idézzek ma is: ,,The clock is set for nine but you know you're gonna make it…

A blogolásnak vannak jó oldalai,de van neki rettenetesen rossz is. Kicsit ambivalens érzés blogot írni:egyrészt meg akarunk osztani magunkból egy részt a világgal,ugyanakkor el is szeretnénk titkolni sok mindent. A titkolózás pedig marad a szívecskés lakattal lezárt rózsaszín…