A blogolásnak vannak jó oldalai,de van neki rettenetesen rossz is. Kicsit ambivalens érzés blogot írni:egyrészt meg akarunk osztani magunkból egy részt a világgal,ugyanakkor el is szeretnénk titkolni sok mindent. A titkolózás pedig marad a szívecskés lakattal lezárt rózsaszín füzetkére,mivel kevés a valószínűsége,hogy azt valaki is előtúrja a fiókunkból a statisztika füzet alól. Annak viszont,hogy valaki olvassa a blogunkat,sokkal nagyobb az esélye. Márpedig most le tudnék írni olyan dolgokat,amik egyébként eléggé kikívánkoznának,amiket elolvashat X,aki elmondja Y-nak,majd én azaz Z elég rosszul jön ki a helyzetből. De lehet,hogy csak Q olvassa el és akkor már dől minden.

Szóval ezeket a leírásra váró dolgokat elmormolom alvás előtt magamnak,vagy tényleg előveszem a 8.os koromban megkezdett és 2 oldallal büszkélkedő naplómat. Vagy bekattanok. Még nem tudom.