Jó érzés ülni a meleg vonaton,kinézni a -10 fokba és örülni annak,hogy megvakít a nap. M&Mset enni,WAN2-t olvasni,hátradőlni és Red hot chili pepperst hallgatni,szemet becsukni és elképzelni,hogy nyár van,az égvilágon semmi gondom nincs,munkám is van,mondjuk vattacukrot árulok 520as órabérért,és ha letelt a munkaidő,hajnalba nyúlóan sétálni a belvárosban egy üveg Bacardival és szeretni.

Az a baj az álmodozással,hogy általában (mindig) véget ér,és ez most sem lett másként. Igazából mondhatnám,hogy minden tökéletes,ha nem lenne egy tárgyam,amiből ha fejreállok,akkor sem megyek át,így kénytelen leszek taktikázni,ami viszont rengeteg stresszt okoz és ezt semmilyen gyógyszerrel vagy f*sztudja milyen meditációs technikával nem tudom elnyomni. Nem bírom,amikor piti dolgokkal szivatják a népet (végülis csak majdnem 200 emberről van szó,köztük pár harmadévessel is) és nem tagadják,hogy élvezik is.

Ha holnap sem lesz meg,akkor halasztom utolsó félévek egyikére,nincs más megoldás,azt hiszem eret vágnék ha emiatt kirúgnának,egyébként meg ott virít a 4 feletti átlag az indexben. LOL? 

Azért különösen idegesítő ez,mert egyébként bennem nyár van jelenleg,semmi nem tud felhúzni,egész nap csak vigyorgok legszívesebben és végre van is valaki akire vigyoroghatok,ami jó érzés annyi bonyolult és nem tagadom,fájdalmas kapcsolatnak nevezett dolog után,amik így utólag szimplán csak felszínes játékoknak tűnnek,amikből senki nem jött ki jól. Ezért különösen örömteli volt valami olyanba csöppenni,amiben minden természetes,jön magától és nem csak adok van,kapok is,ami nélkül elméletileg nem is léteznének kapcsolatok. Gyakorlatilag sajnos léteznek. 

És sajnálom,hogy nem mehetek pénteken az ország határain kívülre,de vannak ezek a hülye kötelezettségek. Meg holnap is van nap,ahogy mondani szoktam,de csak ha jobbra és balra is körülnézünk az úton.

Collini.....out!