Vajon mit várok a sorstól, ha hányok az édestől és izzadok a sóstól
2010.03.12. 17:38
Tökre nem tudok mit írni egy ideje..Azaz ha akartam volna,sem lett volna lehetőségem,mivel a T-com úgy döntött,1 hétig fizetteti velünk a semmit. De ezt félretéve sem érdekel semmi úgy egy hónapja. Meg ez az 1 heti betegeskedés sem hiányzott. Habár annyiból jól jött,hogy most meg csomó energiám van. Csak nem tudok vele mit kezdeni. Tanulni kéne,de annyira nem akarok,meg a téma sem izgat,és úgyis lehet majd lesni.
Amúgy meg. Csak úgy vagyok. Így a nagy semmiben vegetálok. És ha nem lenne párkapcsolatom és nem lenne kit szeretni és kivel törődni,akkor valszeg egy nagy szürke felhő venne körül. Mint a rajzfilmekben,így jönne velem. Meg néha villámlana és esne belőle az eső.
Szóval unalmas. És már nincs ,majd lesz valami" érzésem sem,mert közel 8 év után meguntam. ,,Majd a gimi után,majd ha elköltözünk,majd az egyetem után." Bullshit. Soha nem lesz semmi.
Azt hiszem ez volt életem legrosszabb éjszakája. Utálok álmatlanul feküdni,bámulni vagy a mellettem fekvőt vagy a plafont vagy a tejesdobozt és olyan dolgokon gondolkodni,amik igazából maximum a fejemben léteznek. Vagy csak megint kezdek megijedni.Utóbbi valószínűbb. MIndig van egy ilyen időszak amikor úgy érzem,hogy semmi sincs a saját irányításom alatt,csak azt szeretném ha mindenki békénhagyna,nem kéne kötődni senkihez és nem kéne megfelelni semmilyen elvárásnak. Ilyenkor vagyok hajlamos mindenkit bántani akit amúgy szeretek,mindent túllihegni és mindent feladni amit eddig elértem vagy el akartam érni. Jobb esetben sikerül ezt nagyobb veszteségek nélkül kihúzni,de mi van ha nem?
Igen,ezen gondolkodtam 11től kb reggel 6ig. Nyilván nem jutottam semmire. Azaz de,arra,hogy még mindig nincs önbizalmam,képtelen vagyok kommunikálni másokkal és az őrületbe tudom kergetni saját magam. Meg egy rakás szerencsétlenség vagyok az életemmel együtt,és már nem is várok semmire,csak úgy vagyok,aztán majd egyszer vége lesz,a köztes időt meg a nagy üresség töltötte ki.
És írni sincs kedvem mostanában,meg nincs is miről,meg úgy áh...
Do I feel alright? No not slightly, I wanna get a flat I know I can't afford it, It's just the bureaucrats who won't give me a mortgage, Well it's very funny cos I got your fucking money, And I'm never gonna get it just because of my bad credit Oh well I guess I mustn't grumble, I suppose that's just the way the cookie crumbles."
Nem is kell többet mondanom,Allen kisasszony mindig megmondja.
Most pedig élőben London fashion week a székemből,hiába,király dolog az internet.
Ideje bevallanom magamnak,hogy a horoszkópok nem tévednek. Tényleg álmodozom,tényleg állandóan. Néha azon kapom magam,hogy elbambultam és a Deák helyett már az Astorián vagyok, néha már csak az égett omlett szagát érzem meg , néha pedig már a tűzhelyre égett a tej,mire észbe kapok.
De annyit mondhatok,hogy Vörösmarty,aki számomra amúgy sem valami kedves személy,többek között azért is,mert 8 évig a nevével fémjelzett gimnáziumban sínylődtem, nagyot tévedett: az álmodozás nem rontja meg az életet,sőt. Ahogyan pszichológiából már első félévben megtanultuk,segít oldani a feszültséget és feldolgozni a mindennapi problémákat,valamint kiszínezni az amúgy fájóan szürke valóságot.
Namost aki ismer,tisztában van vele,hogy hetente veszek egy sorsjegyet,amivel 90%ban nyerek is. Ki nem játszott volna így el a gondolattal,hogy mi lenne,ha a 25 milliót kaparnám le legközelebb.
Szóval azt hiszem a következőket tenném:
-adnék anyunak pár millát belőle,mivel nála jobban senki sem érdemli meg
-a szüleim másik felének max egy sziát dobnék,mikor kimegyek az ajtón
- hogy hová? Első osztályra szóló jegyet váltanék Kaliforniába 2 fő részére
-kiválasztanék valami középszerű motelt a tengerparthoz közel,munkát vállalnék egy olyan igazi oldszkúl étteremben ahol kockás a padló és pinup lányok turmixot iszogatnak
-ha összegyűlne egy lakásra való pénzem,akkor vennék egy közepes nagyságú,erkélyes lakást,ahová egész nap besüt a nap és soha nincs 20 foknál kevesebb
-vennék egy nagy fehér macskát is
- valahogy elvégezném az egyetemet és étkezési zavarokkal küzdő fiataloknak alapítanék alapítványt
-ne hagyjuk ki azt a szép,homokszínű Burberry kabátotsem,meg egy fél Marc Jacobs butikot,és egy olyan lenge Chloé ruha is jól jönne,meg Lanvin balettcipő minden színben,hogy ne unjam meg.
És ilyenkor szoktam csettinteni egyet,hogy hahó. Hiába szeretjük azt szajkózni,hogy a pénz nem boldogít,hát engem most kurvára boldoggá tenne és tulajdonképpen az összes (azaz az egyetlen) problémámat megoldaná. És valóban,nem lehet tudni,lehet,hogy jövő héten jön el a nap,amikor 24 999 500 forinttal a zsebemben lépek ki a lottózó ajtaján.
Ma egy csomót gondolkodtam azon,hogy hogy lehet leírni azt amit nem lehet,aztán tessék,amikor nem gondolkodom rajta,akkor látom át. Szóval félszavakból is,meg mindig és az se elég és és és.
Kezdem érteni,hogy hogy volt képes az emberiség többmillió szebbnél szebb és nyálasnál nyálasabb számot,verset,festményt,szonátát,akármit összehozni. Ők is csak megpróbálták azt,amit én. Miután sohasem volt türelmem hangszeren játszani,a kézügyességemről inkább ne is beszéljünk,nem vagyok jóban a műszaki cikkekkel sem,írásban valamennyire ki tudom fejezni magam,de ami nekem maradt az saját magam transzformálása,kívül-belül. Jó páran közölték velem az elmúlt 1,5 hónapban,hogy mintha teljesen új ember lennék,rám sem ismernek. És én sem magamra,hogy őszinte legyek.
Egyetlen problémám jelenleg az időjárás,ami nálam nem csak merő hiszti,tényleg kivagyok tőle. Mióta fennáll ez a havas,fagyos,most éppen vizes,sáros állapot,az utcára nincs kedvem kimenni,legszívesebben mindent idepakolnék a 100 méteres környezetembe,de ez sajnos lehetetlen. És a macik meg a mormoták szerint marad a februári tél,szóval csak annyit tehetek,hogy igyekszem lakáson belül elfoglalni magam,tovább hízni a vigaszevéstől és számolni tavaszig a napokat,amikor is haza sem szándékozok jönni...
Az előző,az új lemezről származó két Placebo-klip akárki akármit mond,nekem tetszett,de ez a mostani öö hm. Először is nem éppen ez a szám az album erőssége (nyilván jónak jó,mert hát Placebo) ,másrészt nem értem,miért kellett belerakni azt az ultragay ,,bright lights and black holes" partot,ami az albumverzióból sem hiányzott.
Btw Molko minél idősebb és minél nagyobb a haja,annál jobban néz ki,fix'd,Steve Forrest meg remélem megőrzi ama jó szokását,hogy felsőruházat nélkül dobol. Ámen.
,,Mennyi eltemetetlen hülyeségnek vagy a hordozója Mennyi okot találtál már aminek nem volt okozója De a szexszel meg a sporthírekkel Elmegy az idő aztán fekszel Éjjel ébren, hogy mindenki meghal-e?"
Ez még a tegnap esti hangulatomhoz tartozik,csak a blogponthu karbantartott,én meg türelmetlen voltam.
De továbbra is utálok önmagammal vitázni,utálom,ha mások érdekeit kell a sajátjaimmal szembeállítani,mivel ha a másik érdekeit nézem,nekem lesz szar,ha meg a sajátomét,akkor szabályosan bűnösnek fogom érezni magam és mindennap eszembe jut,hogy mekora szemét vagyok,hogy még ennyit se tudok megtenni valakiért...
De ez ilyen,ahogyan oly sokszor a fejünkbe verték,dilemma,meg versengő értékek. Ja,csak azt nem mondták,hogy van amikor nincs jó megoldás....
Most pedig végre egy tökéletes hétvégének nézünk elébe,dilemmával vagy anélkül....
