Elköltöztem ide: http://kremyy.freeblog.hu

MIvel nem tudom miért néz ki így a  blogom és meguntam az elveszett írásokat meg a tördelést. Szóval goodbye. 

 Élek még,nyugi. Csak mocskosul szarul vagyok,ami azt illeti. 5 napja próbálok 20 tételt bemagolni,és várom a további 20 B-tételt,amire lesz egy napom. Most erre azt mondhatná más,hogy naés? De ez nálam nem ilyen. Semmi nem képes akkora stresszt kiváltani nálam,mint egy szóbeli,ami ráadásul szívás is. Emellett rengeteg a tanulnivaló,évszámok,statisztikai adatok,fogalmak áá ne. 

5 napja nem voltam még az udvaron sem,a levegővel egyedül a teraszon érintkeztem,amíg sütött a nap. 5 napja nem láttam a barátomat,a nem létező barátaimat és nem ettem normális kaját. Mindezt azért,hogy megfeleljek egy olyan vizsgán,ahol kvázi így sincs esélyem. Dehát. Mit lehet tenni vagy mondani. Ez van.

A blog meg alapból szünetel,mivel mostanában kaptam pár nem éppen jóindulatú megjegyzést,és ha tényeg nem kíváncsi rám senki,akkor ennyi volt. Energiát sem érzek magamban az íráshoz,mert nincs motiváció. Inkább írok olyan oldalakra,amikről tudom,hogy olvassák őket,és nem érdektelenül bezárják.

Mindenkinek sikeres éretségit,vizsgaidőszakot,jó nyarat és hallgassatok zenét élőben,mert ,,a zene az marha jó".

 Ez végre egy jó nap volt,egészen hihetetlen. Kicsit kikászálódtam a stressz meg a depresszió okozta zűrből,ami a vizsgaidőszak idején mindig elhatalmasodik rajtam, jó jegyek ide vagy oda,azokért tenni is kell.

Szóval befestettem végre a hajam meg megszabadultam 3 centitől,habár nem látszik. És örülök neki. Meg van új ruhám is,holnap villoghatok benne a Mori kettőbe',mert hát ugye ez annyira az én stílusom:D

Most asszem segítségül is hívom a Google-t,hogy segítsen valami helyet találni,ahol elfogadható áron kapható rumoskóla és nincs táncparkett. Nem,nem unom a Szimplakertet,de kell a változatosság. Meg igazából az utóbbi év összes barátsága,kapcsolata ott kezdődött és ért véget,úgyhogy néha már attól is tele van a fejem,hogy csak belépek oda.

Szóval kocsmakereso.hu,aztán rábízom a véletlenre,nem mintha létezne olyan...:)

u.i.: a diéta remekül halad,kilókban,látványban,belülről,mindehogy fasza,szóval küldje mindenki továbbra is a pozitív energiákat!

 Nos,9 nap édesség meg gyorskaja nélkül,minusz 1 kiló és laposabb has,a bőrömről nem is beszélve,amúgy meg nem gondoltam volna,hogy ennyire könnyű.

Minden más nem ennyire könnyű,de már annyira belefáradtam mindenbe,hogy írni sincs kedvem róla. Legszívesebben lehibernálnám magam és 10 év múlva felébrednék,mire minden megoldódik.

E post célja amúgy az,hogy elkezdtem írni nem csak ide, de két helyre is: Elteonline meg Celebonline (www.celebonline.hu), ami segít levezetni a feszültséget egyrészt,másrészt szórakozás,harmadrészt meg örülök,ha valaki elolvassa.

És szívesen írnék máshova is,szóval ha valakinek kritikákra vagy hírekre van szüksége akkor (nonprofit alapon is:) szóljon:)

Ez úgy egyben van. Amúgy megvan végre a hiányolt gyomorgörcs,csakhogy ne legyen minden feltűnően tökéletes. Az önbizalmam újjáépítését holnap kezdem,ma inkább alszok és eszek. Meg nézem ahogy két marokra hullik a hajam. Mivel hát jobb addig nézni,amíg még van. 

Well here's a good man and a pretty young girl
Trying to play together somehow,
I'm wasting my life, you're changing the world,
I get drunk and watch your head grow...

Goosebumps....

Vasember 2-Highway to hell

 A Vasember 2 készítői nehéz feladat előtt álltak: reprodukálniuk kellett a nagy sikert arató első részt. Köztudott, hogy nem csak képregény-fanatikusok néznek vászonra megálmodott szuperhősös sztorit, de a Vasember azt is elérte, hogy a néző a megtekintése után legszívesebben a város felett röpködött volna a bűnt kutatva.

 Jon Favreunek így össze kellett szednie magát, hogy ismételten elégedett közönséget lásson távozni a moziból. A két évvel ezelőtti Vasember ugyanis sikeresen megállta a helyét az akkoriban készült rengeteg képregény-adaptáció között (A sötét lovag, Hellboy 2, Hihetetlen Hulk). Favreu a második részt ott kezdte, ahol az előzőt befejezte: az emberek előtt nem titkolt többé a Vasember személye, amely nem csak előnyökkel, hátrányokkal is jár: mind a média, mind a hadsereg rászáll Starkra. De nem csak ezzel kell megküzdenie, hanem romló egészségi állapotával és a múltjával is. A komorabb hangulat mellett azonban a film mégis megőrzi a kezdetekre jellemző légkört és humort is, amely külön figyelmet érdemel, ugyanis nem egy kudarcba fulladt kísérletet láttunk már az akció és a humor összegyúrására.

 A színészgárda igencsak nagy nevekkel bővült az első rész óta: a folytatásban szerepet kapott Mickey Rourke, aki legutóbb a Pankrátorban bizonyított, Sam Rockwell, aki tavaly az Everybody's fine c. filmben is közreműködött, valamint a női frontot erősítve Scarlett Johansson is, aki a Fekete Özvegy szerepébe bújt. Egy kis változás is történt, a Rhodest alakító Terrence Howardot kispadra küldték és a helyére az Ütközésekből ismert Don Cheadle került, amely kétségtelenül jó csere volt.

 De hiába a nagy nevek, valójában végig Robert Downey Jr, azaz a Vasember van a középpontban, a mellékszereplőknek csak egy kis szelet jut tehetségük megcsillogtatására. Azonban Downey hozza a tőle megszokott remek formáját és keresve sem találtak volna kitűnőbb színészt Tony Stark megformálására, így gyengécske mellékszereplők ide vagy oda, ő egyedül is elviszi a hátán a filmet.  A többi szereplő viszont vagy feledhető alakítást nyújt vagy nincs lehetősége megmutatni, mire képes: a gonosz bőrébe bújtatott Mickey Rourke, aki az egymilliós gázsija mellé állítólag saját kezet kapott karaktere megformálásában, elég kevés szerepet kap, nem érezzük kibontakoztatottnak a karaktert.  A másik ellenséget, Hammert Sam Rockwell alakítja, aki ugyan remek a nagyképű ficsúr szerepében, de valódi fenyegetettséget semmiképpen sem jelent Starknak.  A jó oldalon ismét feltűnik maga a rendező, Jon Favreau, aki most valóban nagyon jó és okoz a nézőnek jó pár könnyed momentumot. Nem ennyire jó azonban Scarlett Johansson, aki valljuk be, nem kellett volna ebbe a filmbe. A karaktere kevés szerepet kap, és ezzel sem tud mit kezdeni, így Scarlett kisasszony az idomait kivéve felejthető.

A színészi alakításokon túl említést érdemel a forgatókönyv, amit kétség kívül túlzsúfoltak. Annyi eseményt próbáltak ebbe a két órába belegyömöszölni, hogy azok sajnos túlnőtték az időkeretet. Így például a Stark és Pepper (Gwyneth Paltrow) közötti kapcsolat nem kap elég figyelmet, számtalan cívódás és egy csók, ennyi, amit kapunk. De a többi kapcsolat elől is elveszi a teret a rengeteg, néhol feleslegesnek érzett, értelmetlen vita a karakterek közt.

 A film körülbelül a közepéig tartja a tempót, aztán maga is elveszíti a fonalat és a fináléra rohanásba kezd. A Vanka és Stark közötti végső összecsapás után csak lélegzetvételnyi időnk marad, és már vége is. Ha tisztességesen kifejtettek volna minden karaktert, minden kapcsolatot, akkor nem 2, hanem minimum 3 órás filmet kaptunk volna.

De hogy mitől jó mégis a Vasember? Attól, hogy egyrészt Downey remek színész és remek Tony Stark, másrészt attól, hogy az akciók még látványosabbak mint az első részben: Vanka a versenypályán vagy Stark és Rhodes harca. Aki valóban Vasember-rajongó, annak nem lesz szíve belekötni a néhol előforduló bakikba (új elem feltalálása a fél ház lerombolásával és még sorolhatnánk) vagy oda nem illő, kissé kínos jelenetekbe sem (Stark lerészegedik) Mert a Vasembernek nem ez a lényege. A lényege az, hogy ugyanúgy, ahogyan az első rész után, most is szeretnénk páncélt húzni vagy ha nincs kedvünk repülni, akkor egyszerűen csak sörözni egyet Tony Starkkal.

Coco Rocha at the DKMS Charity Gala.

Ez a nő valami elképesztően szép és különleges,erre még rápakolta ezt a gyönyörű hajat meg ezt a természetes és harmonikus sminket. Nice!

Napi dontlájk

Trinny Woodall a Samsung 3D TV partyján. Ő elvileg ért a divathoz,sőt írt egy What not to wear c. könyvet is,(meg vezette az ugyanezt a címet viselő,nálunk is futott TV műsort)amibe ez a kép mindenképpen beleillet volna. most komolyan,mi ez?!

Ez valójában egy beadandóm,de gondoltam kirakom ide,szüsszenet gyanánt. Semmi érdekes nincs benne,kb 10 perc alatt írtam meg,aki nagyon unatkozik,elolvashatja. :DD

Összeesküvés-elmélet

*Szerda Az ágyam helyzetéből adódva minden reggel jobb lábbal kelek fel,de ez nem jelent semmit, mivel ettől még ma sem fog sikerülni semmi. Rossz a hajam,jobbra fésülöm,balra,hajpánttal,anélkül. Nagy az orrom is. Megint csomós az alapozó. Mégse tetszik a zöld szemhéjfesték,de a lila sem jó,egyszerűen béna a szemem formája. És sápadt is vagyok,hiába,ezen már ipari mennyiségű pirosító sem segít. Megint el fogok késni és te jó ég,hogy nézek ki. Persze,hogy most gubancolódott össze a cipőfűzőm,amikor 8 perc van a vonatig. Rohanok,de egy jeges tócsán elcsúszok és közel 1 perc 30 másodpercet vesz igénybe,hogy felálljak. Az állomásra érek,ahol pont az orrom előtt húz el a vonat. Ha nem estem volna el,pont elérem. A következő 15 perc múlva jön és nem vettem fel kardigánt így jó eséllyel jégtömbbé fogok fagyni. Jólvan,már csak 2 perc. ,,Tájékoztatjuk az utazóközönséget és a vonatra várakozókat,hogy...” Ne. 20 perc. Ilyen nincs. Akkor megyek busszal. De szomjas is vagyok. Nem baj még van 5 perc. Ne már,hogy bankkártyával fizet. Ne,elmegy a buszom!Álljon már meg! A következőt valamilyen csoda folytán elérem, de kétség sem fér hozzá,hogy dugóba kerülök és elkések. A szeminárium már elkezdődött,valaki előadást tart az alkoholizmusról,és csak a terem túlsó végében van hely így át kell másznom mindenkin. Mindenki engem néz. Hogy állhat a hajam. Leejtem a könyvem,ami hatalmas hangeffekttel párosulva puffan a földön. Csend. Elnézést kérek. A késésért is. Csak legyen már vége...

Óra után a hasam hangosabban korog mint ahogyan a fejhallgatóm szól,így a büfé felé veszem az irányt. A körözöttes szendvics elfogyott. A sajtos is. Csak húsos van. Akkor egy almát kérek. Éhesen elindulok haza. Említenem sem kell,hogy a vonatot lekésem. Édesanyám huszadjára próbál elérni,hogy hol vagyok már. Oké,20 perc és ott vagyok az ajtó előtt,megígérem.

Tükröződő felületek..Hogy áll a hajam,de most komolyan? Megpróbálom feltűzni egy kézitükörrel ami szerencsésen beesik a vonat két ülése közé. A mellettem ülő alvó fiatalember lábai között cselezve kell kihalásznom. Biztos mindenki hülyének néz. Biztos azért néznek így. Vagy már megint elkenődött a sminkem? Csak érnék már haza, kibírhatatlan ez a nap. A vonat természetesen negyed órát időzik a Nagytétény-Diósd állomásnál jó szokásához híven.

Hazafelé sétálva természetesen az eső is elered,és mint általában,most is akkor nem hoztam esernyőt,amikor kellett volna.

Végre meglátom a szürke falakat,igen,hazaértem. Kinyitom a kaput,megsimogatom a kutyámat és azzal nyugtatom magam,hogy most már biztonságban vagyok. Ez így is van,egészen addig,amíg meg nem nézem az e-mailjeimet és nem tudom meg,hogy álmaim fekete,selyem, masnis

balerinacipője nem létezik 41-es méretben,így ne is próbálkozzak megrendelni.

Mivel már majdnem 6 óra van, megvacsorázom (nagy meglepetésre semmilyen háztartási balesetet nem szenvedek),lezuhanyzom és pár sorozatrész után irány az ágy. Pont elalvás előtt jut

eszembe,hogy nem nyomtattam ki a beadandó dolgozatot, de sebaj, majd holnap...*

No igen,furcsa volt így kezdeni egy írást. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan fogalmazzam meg, mit jelent nekem az, amikor összeesküdik ellenem a világ. Körülbelül 2 hét töprengés után jöttem rá, hogy a legegyszerűbb, ha egy tipikusan peches nap végén összeszedem a napközben összegyűjtött gondolataimat és leírom. Így született a fenti szösszenet, ami megfelelően tükrözi azt, hogy napközben mi járt a fejemben és miért éreztem úgy, hogy ,,na,ilyen már tényleg nincs!”

Megpróbáltam megfejteni, miért vannak rossz és jó napok, de kevés sikerrel jártam. Arra jutottam, hogy nincs olyan, hogy valakinek csak jó vagy csak rossz napjai vannak. A legpesszimistább, legmélyebb gödörben lévő emberek is ébredhetnek kisimult arccal, madárcsicsergésre, olyan érzéssel,hogy ez egy jó nap. De az eredendően optimista, pozitív világszemlélettel rendelkezők is érezhetik úgy, hogy igazán bal lábbal keltek fel és akármibe is kezdenek ma, kudarccal fog végződni.

Aztán megvizsgáltam magam is egy igazán rossz napomon,olyanon,mint például a fenti. Ha a biológiai oldalról közelítjük meg az állapotomat, akkor érdemes megemlíteni, hogy egy kicsit fájt a torkom, keveset aludtam. Ha az érzelmi és lelki állapotot nézzük meg, megállapítható,hogy nagy nyomás nehezedett rám az aznapi zárthelyi miatt és a barátommal is összevesztem valamin.

Valószínűleg ezek miatt éreztem már felkelés után úgy, hogy ez a nap olyan,mint egy rossz hétfő (és Garfield óta tudjuk, hogy a hétfő rossz).

Az átlagos, jó vagy szinte tökéletes napjaimról szinte kivétel nélkül elmondható, hogy eleget aludtam, 8 után keltem, találkoztam a barátaimmal és előző nap ért valamilyen siker. Így alapvetően jó szájízzel indultam neki a napnak.

Összességében a fentieknél több magyarázattal nem tudok szolgálni, hiszen ez csak én vagyok és az önvizsgálatom eredménye nem biztos, hogy megállja a helyét másoknál is. Végeredményben azt gondolom, hogy jó és rosszabb napjainkon nem a világ, hanem mi változunk. Egészen kis dolgok megváltozhatnak bennünk, ami kivetül a világra. Rengeteg bölcs mondás jut eszembe, csak néhányat említenék: ,,Mosolyogj és a világ is visszamosolyog rád!”, vagy ,,Bánj úgy másokkal,

ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!” és még sorolhatnám. Nem csak a világ van ránk hatással, hanem mi is arra, így ha rosszul vagyunk, történjen bármi, mindent rossz színben fogunk látni. Míg amíg jól érezzük magunkat, addig mindenben a jót fogjuk keresni, legyen az akármilyen rossz is

valójában. Igazából csak egy könnyebb út azt mondani, hogy a világ már megint velünk akar kibabrálni, mint magunkba nézni, és elismerni, hogy nem vagyunk 100%-osak. Úgy gondolom, senki nem lehet reggeltől estig topon. Nem lehetünk mindig olyan kicsattanóan egészségesek, mint a szigorúan 100%-os gyümölcslevek reklámjaiban vigyorgó család (akiknek amúgy előfordulhat, hogy éppen rossz napjuk van), nem lehetünk mindig hibátlanok, mint a felismerhetetlenségig photoshoppolt modellek a kedvenc üzletünk plakátján(akik amúgy a pattanásaikat próbálták reggel eltüntetni), és nem teljesíthetünk minden elvárást, melyet kitűzünk vagy mások kitűznek magunk elé.

Valószínűleg nem mondtam az elmúlt oldalakban világmegváltó okosságokat, de legalább komolyan elgondolkodtam a témán, amiért már megérte nekifogni ennek a témakörnek ahelyett, hogy tanácstalanságomban egy egyszerűbbet választottam volna. Szóval ne haragudjunk a világra, ha néha mostohán bánik velünk, inkább örüljünk, amikor jobb kedvre derül.