Augusztus 12. szerda

Nagyszínpad

Snow patrol vs Lily Allen 1-0

A Sziget első napját,azaz a szerdát beárnyékolta a több órás sorbanállás.Nem csak nekem,ezreknek. Ami azonban ezután következett,az bőven kárpótolt.

A nap első koncertjét számomra a Snow patrol adta. Amikor odaértem a Nagyszínpadhoz,beálltam a megszokott jobb szélre. Elég nagy hézagok voltak a sorok között,így gondoltam van még időm,elmegyek vízért.Azonban mikor elindultam volna,megszólalt valami és közben a színpad mögött elhelyezett kivetítőn kirajzolódott a ,Take back to the city” felirat és azon városok neve,ahol a Snow patrol járt a turné során. Majd egy Snow patrol <3 Budapest kép tárult elénk,és már boldogan élünk abban a tudatban,hogy a következő város közönsége előtt már Budapest neve is meg fog jelenni London,Manchester vagy Berlin után.

Az intro közben az ír banda is felmászott a színpadra és belekezdett. Erős kezdés után erős folytatás következett,a tracklist szerintem nagyon jól össze volt rakva. Lendületes számokat lassú követett és a nagy slágereket is beosztották,így mindenki várakozáson felül tombolt a Chasing carsra,a Hands openre vagy a Runra. Személy szerint a Beginning to get to me c. szerzeményt hiányoltam,de az legyen a legnagyobb problémám az életemben,hogy ezt nem játszották.

Minden klappolt és rettentő jól szólt (a jobb szélen legalábbis). Ha a Snow patrol albumok 100%osak,akkor élőben rápakolhatunk még 100%ot,mert minden dal kapott még egyszer ugyanannyi energiát mint amennyit eredetileg belefektettek.Nyilvánvalóan mindig más az élő zene mintha benyomjuk a Winampban a play gombot,de vannak fokozatok,és a Snow patrol dalok hihetetlen jól szólnak élőben.Megspékelve ezt az együttes attitűdjével és előadásmódjával, a vizuális elemekkel,amik végig cikáztak hátul a kivetítőn és persze a közönséggel, ami brilliáns volt,mint Magyarországon mindig. Mert ilyenek vagyunk mi,nem kell ehhez világsztár,egy magyar bandának is ugyanígy örülünk,ugyanekkora a taps és a hangzavar. Az pedig csak jó,hogy ez átragad azokra is,akik alapvetően visszafogottabbak. Természetesen Gary,a frontember sem győzte dícsérni a közönséget.Egyébként végig beszélt és poénkodott,elmesélte,hogy nagyon jó hely ez a Budapest,de a vasútnál nem voltak valami segítőkészek,mert amikor a hotelből el akartak jutni a belvárosba nézelődni,a cél helyett Szlovákiába küldték őket. Azonban szerinte megérte,mert gyönyörű város. Itt egy emberként sült le minden magyar képéről a bőr,nesze országimázs,köszönjük,MÁV! Mellesleg a második dolog ami beugrott -az első az volt,hogy Istenem,ilyen nincs..- hogy elég jófej dolog egy ekkora névtől,mint a Snow patrol turistakánt városnézni,testőrök meg sofőr nélkül. Abszolút szimpatikus húzás,páran átvehetnék tőlük. Természetesen az is hozzátartozik,hogy itthon senki nem fogja megrohamozni őket autogrammért,mert az a kevés ember,aki kíváncsi rájuk,már úgyis a Szigeten sörözik. Visszatérve a frontemberre,küldött még dalt a K&H-s világító léggömbnek amit Holdnak nézett,de később rájött,hogy valami nem stimmel,így a dal inkább az androidoknak és a sikító közönségnek szólt. Gary mellett a jobb oldalon álló gitáros sem szenved hiányt közvetlenségben,végigflörtölte a koncertet egy első sorban csápoló vörös hajú lánykával,amin mi,kívülállók és körülállók jókat mosolyogtunk,főleg mikor a végén kézből formált szívecske és puszidobálásra került sor.

Összességében a Snow patrol erőssége az,hogy amit játszanak azt 100%ig szívből játsszák,és jó azt látni,hogy valaki 100adszor is ugyanakkora átéléssel ad elő egy számot,és ugyanúgy meghatódik ha sok embert lát maga előtt. Így tett az énekes is,aki többször elmosolyogta a szöveget,amit a közönség lelkesen korrigált. A zenei nagyságot említenem sem kell,megtettem már korábban.

Tehát nagyon nem szerettem volna úgy meghalni,hogy nem énekelhetem több tízezer emberrel együtt a Run-t,és mivel a remény hal meg utoljára,én remélem,hogy betartják a koncert közben tett ígéretüket,és visszajönnek még. Mi várunk.

10/8,5 :)

Lily Allent pár éve még abszolút nem vettem komolyan. Olyan egynyári sztárcsemete popsztárnak indult a Smile megjelenésének és sikerének idején,majd kiadott még 1-2 kislemezt az első albumról,amiknek persze fele akkora sikere sem lett,mint a mosolygós slágernek- aztán eltűnt dolgozni a következő albumon. Emellett hetente mellbimbót villantott,részeg volt,vagy éppen hízott/fogyott. Majd elkészült a második album,az It's not me,it's you,ami már egy teljesen más Lilyt tükröz. Zeneileg sokkalta érettebb és változatosabb,a szövegek pedig már nem a szakítás utáni bosszúállásról szólnak. Van bennük irónia és önirónia,társadalom elé tartott ferde tükör(The fear,Everyone's at it),univerzális b*szdmeg (Fuck you) és pasi,aki rossz az ágyban.(Not fair) Mindemellett Lily is változott,ékszerkollekciót tervezett és a Chanel új táskakollekciójának arca lett.

Így a második album népszerűsítésének apropójából ellátogatott hozzánk is. A Twitteren posztolta a fellépés előtt a ruhaösszeállítását,ami egy nagyon magas sarkú fekete platform volt,egy rövid farmernadrág,egy fekete átlátszó kombinészerű akármi természetesen melltartó nélkül és egy flitteres bolero.Ehhez társult még 2 kiló csillám a szeme körül és mégvalami flitteres cucc a hajában. Már akkor levett mindenkit a lábáról,amikor kitipegett ebben a színpadra és nem volt olyan ember,aki akármiért is be mert volna szólni neki. Lily utánozhatatlan,az akcentusa,a humora,a gesztusai,és a bugyuta vihogása is. Attól függetlenül,hogy se szexszimbólumról,se szépségkirálynőről nem beszélünk,mindenkit lenyűgöz,mégpedig a kisugárzásával és azzal,hogy ő önmaga.

Bele is kezd az új album első dalába,és itt álljunk is meg. Az első pár másodpercben próbáltam felfedezni az albumon szóló Lily hangját a színpadon álló Lilyében,ami leginább a Csipet csapat egyik tagjának orgánumára hasonlított. Pár szám után meglehetett szokni,meg ő is belejött,de azt nem állítanám,hogy a tökéletes hangja miatt fogom szeretni ezentúl. Nem mintha eddig ez lett volna a legnagyobb erénye.

A számok papírforma szerint követik egymást,sok új dalt pár régi sláger követ.Azonban minden számot újrakevertek ami sok előadónál elvesz a dalok értékéből,de itt hozzáadott,sokkal pörgősebbek és koncertbarátabbak lettek. A show első felében ennek ellenére sem éreztem azt,hogy be lenne indulva a tömeg,beleértve magamat is. Lilyt mindigis olyannak képzeltem,aki uralja a színpadot,pattog jobbra-balra. Hát nagyot kellett csalódnom,ugyanis a 15 centis tűsarkat nem koncertezésre találták ki,és finoman lépkedni meg egy helyben bénán rázni lehet benne,de az elég kevés. És az is volt.

Az ismerő számok között felbukkant egy feldolgozás is,mégpedig a Kaiser Chiefstől az Oh my God,ami az egyik kedvenc számom,így kritikusan figyeltem,és hát nem lettem elkápráztatva,de különösebben rossz sem volt. A visszataps után jött Britney Spears Womanizerje mint második és egyben utolsó feldolgozás az este folyamán. Ez egy olyan szám,ami szerintem annyira rossz,hogy senki nem lenne képes jól megcsinálni,Lilynek sem sikerült,nagyobb különbséget sem veszek észre a kettő között.

Ha jól emlékszem a Fuck you zárta az estet. Őszintén szólva nem kellett volna ez az egész rasszizmus ellenes nap,elég lett volna kirakni Lilyt,hogy énekelje el a Fuck yout. Mert mindenkinek egyszerre,egy emberként lendült magasba a középső ujja és mindenki tudta,hogy miért. Így búcsúzóul tehát küldtünk az égieknek egy univerzális fuck yout,és mindenki ment dolgára.

10/6

A38-Wan 2 színpad

White lies vs Zagar 0-1

Sajnos a White lies kezdetére értem oda,amikor is a sátor már majdnem tömve volt,rengetegen ültek kint a sátor előtt mint nyuszik a fűben. Sok-sok nyuszi. Csatlakoztam én is,de amikor megszólalt kezdésnek a kedvenc számom első pár akkordja,akkor úgy éreztem,hogy nem,ez így nem jó,és elindultam befelé. A tömeg közepéig jutottam,semmit nem láttam,de volt helyem táncolgatni és mindent hallani. Hogy mi volt az a minden? A White lies eddigi egyetlen albuma,ami hatalmas sikert hozott nekik.És élőben majdnem ugyanúgy hangzott az összes szám,mintha beraktuk volna a lemezjátszóba a To lose my life-t és megnyomtuk volna a lejátszás gombot. Hogy ez pozitívum vagy negatívum,azt mindenki döntse el maga,nekem mindenesetre negatívum. Semmi újat nem fedeztem fel a számokban,mindent lenyomtak a kötelezők szerint. Kommunikálni a thank you-n kívül nem sikerült,és azt sem láttam rajtuk,hogy ők ezt most különösebben élveznék. A számok jól szóltak,de nem volt meg az az érzésem,hogy nagyon bántam volna,ha ezt kihagyom.

10/5

Másként volt ez a Zagarral,amit viszont annál inkább bántam volna. Nem a kedvenc műfajom az elektronikus zene,de amit szeretek azt viszont nagyon. Hogy mit is? Az olyan elektronikus zenét,ami élő hangszereket vonultat fel,lehetőség szerint van benne ének és nem egyhangú. Tehát egyszerűen professzionális szintre emelt. A top3 nekem Yonderboi,a Hot chip és a Zagar.

Bevallom őszintén,ez volt életem 3. zagar bulija,azaz kettő és feledik,mert egy ZP-sre nem sikerült időben bejutni. De ez a mostani még inkább ösztönzött arra,hogy legközelebb semmi áron se maradjak le.

Zságer Balázs és kollégái vérprofik,egy porszem sem volt a gépezetben. Tökéletes hang-fény-kép összhang,a hangot Ligeti György támogatta,aki a Szezon óta egyszerűen csak a kedvenc magyar énekesem,emellett megfogott benne valami,valószínűleg ő maga,a színpadi megjelenése meg a hangja úgy egyben.

Minden jelentős szám elhangzott,Ligeti felrohant,lerohant a színpadról,mindenki tudta a dolgát. A lassabb melankolikusabb szerzeményeknél békésen dőltünk jobbra-balra,amúgy meg senki sem ácsorgott csak úgy egy helyben,fizikai képtelenség is lett volna. A tetőpont a ráadás két számnál következett be,először is a Wings of lovenál amit igazából mindigis jobban szerettem így mint az ,,underground dívákkal”. Majd miután elég hangos igennel feleltünk arra a kérdésre,hogy ,akartok még egyet?” jött az Eastern sugar is mint katarzis.

Őszinte leszek,nem gondoltam volna,hogy éjjel fél 2-kor ennyien lesznek (tekintve azt is,hogy nem külföldi bandáról van szó),de kellemes meglepetés volt. Emellett jó pár külföldit is láttam,ami jó visszhang. Meg az is,hogy kétszeri visszatapsolás volt,és mintha bele is kalkulálták volna a programba. Megtehetik,van az a szint aminek elérésével már nyugodtan tudhatod magadról,hogy jó vagy.

10/9

Végeredmény

Ha megkérdezné valaki,melyik koncerten éreztem magam a legjobban,akkor két válasz van: Snow patrol,Zagar. Mindkettő másért volt feledhetetlen. A Snow patrolt lehet,hogy sohasem látom többé,már ennek is örülök,hogy egyszer az életben átlépték a határainkat,és nem csak nyugati szomszédainkig merészkedtek.

Az azonban tagadhatatlan,hogy a Nagyszínpados koncerteket nem lehet 100%-osan élvezni. Legalábbis nekem eddig még nem sikerült. A tömeg,a ki-be járkálás lökdösődés stb stb nekem sajnos csökkenti az élményt. Ha ezt levonjuk,akkor 100%osan jól éreztem volna magam. Így állapodjunk meg 90%-ban.

Emellett a sátrakban valahogy a hangzás is más,sokszor jobb,van hely,nem tapos el senki és nyugodtan elmerülhetsz csukott szemmel is akár a zenében.

Ennyi az első napról,most pedig lábmasszázs és Primal scream.És valaki járjon esőűző táncot.

A nap beszólása

,,Te,Sanyi,amíg nem veszünk magunkhoz valami kábítószert én nem megyek sehova!"