Szigetes Snow patrol-videókat nézegetve próbálom felidézni egy kicsit a nyarat. A libabőr még mindig jelen van és még mindig 5 perc alatt szerelmes leszek Garybe,de ki nem. Más vidám pillanat azonban nem kifejezetten jut eszembe erről a nyárról.

Pedig júliusban a vizsgaidőszak legvégén már toporogtam,hogy mikor lesz már meg minden és hadd vessem bele magam a nyárba..Igen ám,de a nyári szünet második napján letámadott a titokzatos influenza,és nem kevesebb mint egy hónapig nem hagyott békén. Amikor végre kilábaltam belőle,akkor meg arra eszméltem rá,hogy kellene nekem orrműtét. Oké,kórház felkeres,procedúra elindul. A feszültség oldására alkalmas Sziget fesztivál sem maradhatott ki mint ahogy ezt az alábbi posztokból láthatja mindenki,és állítom,hogyha nem lett volna a Sziget,most valami gumiszobában pattognék. De adott annyi energiát,amivel el tudtam/tudom viselni eme fertelmes nyarat. Mert hogy munkahelyem sincs már,bár emiatt felesleges rágódni,nem sok mindent tudok tenni. Ebben az évben nem valószínű,hogy dolgozom,ha csak nem találok valami visszautasíthatatlant ami alkalmazkodik az igencsak cifra órarendemhez. Mivel az egyetem nem szeret arra gondolni,hogy a diákoknak más dolguk is van,mint reggel 8tól este 8ig ülni a padban.

Nem tudom hova akarok kilyukadni mert egy hatalmas káosz van a fejemben. Semmi sem jött össze amit terveztem,semmi sem úgy van ahogy szerettem volna és ha valaki megkérdezi,hogy miként látom magam 5 év múlva,akkor a válasz leginkább az lesz,hogy sehogy. De komolyan. Egy nagy ürességnek látom a jövőmet. Egyre kevésbé érdekel amit tanulok,egyre inkább szeretnék mást és egyre inkább világossá válik,hogy rohadtul pénzfüggő,hogy az ember azt tanulja-e amit szeretne.

A lényeg az csak annyi,hogy szeptember 17.én egy napsütéses csütörtöki napon az egészségügy dicső dolgozói ismét nekiesnek az orrsövényemnek és megpróbálják végre normálisan megcsinálni. Egy ideig nem jelentkezem,mert vizsgálatról-vizsgálatra rohangálok,vagy ha éppen nem akkor a Szimplában rumozok illetve az ágyban fetrengek és sajnálom magam.

Ja és az új Arctic monkeys-lemez szar, az Interpol énekesének szólólemeze (Julian Plenti néven keressétek) pedig alapdarab.Zseniális.

Köszpá.

Baby, you've played my heart
but the way that you've played it was art...