Amikor szombaton a barátaim megkérdezték,mit csinálok este,és azt válaszoltam,hogy jelenésem van az Urániában a Rózsaszín sajton,akkor olyan képet vágtak,mintha a nyelvük alá helyeztem volna egy ízes-bűzös penészes sajtot,hogy szopogassák el szépen lassan.
Pedig akármennyire furán is hangzik,a sajt metafora. A szerelem,a felnőtté válás,a szex, de legfőképp a nők metaforája,azon belül is a női nemi szervé,és így már a rózsaszínt sem kell magyarázni.
Tóth Barnabás neve pedig van akinek nem mond semmit,nekem igen,a kisfilmjei miatt. Az igazán remek kisfilmjei miatt. Amikor azonban azt olvastam,hogy készül egy egész estés mozival,közel sem voltam biztos benne,hogy meg tudja tölteni a vásznat egy negyed óránál hosszabb darabbal. Ez nem is sikerült,de ne szaladjunk ennyire előre.
A sztori maga nem rossz,habár kicsit sablonos: adott az apa,aki ezesetben nőgyógyász és többet látta a másik nem azon bizonyos szervét (rendelőben és rendelőn kívül egyaránt) mint a sajátját. Van neki egy elvileg rokona,a fia,aki azonban semmiben sem hasonlít rá a nevén kívül. Emellett lúzer is és még mindig nem sikerült 1 méternél közelebb kerülnie a lányokhoz,a "rózsaszínjükről" nem is beszélve,amit maximum az anatómia könyvében lát. Ennél sokkal jobban szereti a megnevezhetetlen hangszerét,ami leginkább egy fém csészealjra hasonlít. Tervei szerint a nyarat füves,hippi francia rokonainál tölti,hogy egy kicsit legalább szabad lehessen. Az apa persze a fiú sikeres anatómia vizsgája után ígéretei ellenére sem enged a 48-ból,és hallani sem akar az útról,így a fiú elmegy maga. KInt megtalálja önmagát,a szabadságát és mindent amit idegen környezetben szokás. Ami utána következik,azaz a hepiend, nem igazán érdemel sorokat,mindenki sejti már most,anélkül is,hogy megnézné a filmet.
Az apát alakító Bezerédi Zoltán remek színész aki eleget bizonyított már életében így most is menti a menthetőt,amit a fiát alakító Barnabás okoz. Ugyanis túl sokat vállalt magára:egyszerre rendező és főszereplő szeretett volna lenni,előbbi sikerült,utóbbi kevésbé. A játéka egysíkú,néhol érzelemmentes,a káromkodás ugyanolyan hangon hagyja el a száját,mint a ,,két kiflit kérek és egy liter tejet" reggel a közértben. Egyik oka a játékának talán az,de ez csak az én szubjektív véleményem,hogy ő maga már nem tini. Ha azt a csekély számú nézőt megkérdeztem volna,hogy mit gondolnak,hány éves a főszereplő,fogadok,hogy senki nem mondott volna 23-nál többet. Márpedig a valódi életkor ennek a fordítottja. Kérdés,hogy egy 32 éves,nagyjából érett,felnőtt fétfi el tud-e játszani egy autonómiájáért küzdő,szűz,kezdő egyetemistát. Mindenki döntse el maga.
De nem ez a film legnagyobb hibája. Hanem történetesen az,hogy mindent a szex köré igyekszik felépíteni,ami rosszul sül el. Sokszor feleslegesek,zavaróak,és néhol zavarbaejtőek a szókimondó párbeszédek,amik hiteltelenné teszik az apa figuráját. Ha nem erőltetné a film ennyire a szókimondást,ami az Amerikai pitének jól állt,de a magyar sajtnak nem,akkor egész korrekt apa-fia kapcsolati dráma rajzolódott volna ki a nézők előtt,így azonban csak egy fordulatoktól mentes,kissé sablon történet. A nagy erőssége az,hogy a film szimpatikus.Maga Barnabás,Franciaország,a zene,a hangulat. De ezektől még nem lesz a Rózsaszín sajt kellemes. De nem is büdös,inkább olyan jellegtelen trappista amit a menzán kapunk a tejfölös tésztára.
10/5
