Mint mindig,most is rohantam,hogy odaérjek mozi után a könyvtárba zárás előtt,bár mint utólag kiderült,hiába siettem,de ez más tészta. Ami említésre méltó,és ami mellett nem tudok szó azaz betű nélkül elmenni,az egy rövid jelenet a kék metró szürke világából.
A peronon gyalogoltam hátrafelé,amikor megpillantottam egy lányt a széken ülve,vele szemben pedig egy férfit aki állt és dühösen magyarázott neki. A meghatározhatatlan korú lány ijedten tördelte a kezeit és olyan arcot vágott,mintha bármelyik pillanatban elájulna. Mindketten régies,jelmezszerű barna ruhában voltak,a férfi kopott bőr aktatáskát tartott a kezében,maga a jelenet is úgy nézett ki,mintha egy Moliere-darabból vágták volna ki és helyezték volna a peronra.
Pár másodperc múlva a férfi otthagyta a lányt és felém sétált.Miközben haladt,minden várakozó utashoz közelebb hajolt és egyenesen belebámult az arcába,így az enyémbe is.Ijesztő volt,mintha egy pillanatra megfagyott volna bennem a vér. A mellettem álló 15 körüli,magas,szőke fiúra pillantottam,aki szintén riadtan meredt a férfi után,majd megrázta a fejét és számot váltott az iPodján.
A lány továbbra sem mozdult és fókuszálatlan tekintettel meredt a semmibe,mintha egy elmosódott képet próbálna összerakni a levegőben.
A metró megérkezett,az ajtók nyíltak,a lány nem mozdult. Majd hirtelen felállt és lassan,erőtlenül lépdelt az ajtó felé. Szédülten megállt a metró küszöbén.A hang figyelmeztette az utasokat,hogy az ajtók záródnak,a lány azonban meg sem rezzent. Az ajtó záródásánál ösztönösen megragadtam a karját és beljebb húztam,mivel kettétört volna a két ajtó között. Rám sem nézett,csak zavartan leült. Alig 2 perc múlva felállt és a következő megállónál kiszállt,majd átsétált a másik kocsiba.
Senki nem nézett rá,mintha ott sem lenne. Megszoktam,hogy az embereket nem érdekli a társadalom többi tagja,mindenki törődjön a maga dolgával,mindenki hagyja csak őket békén. Már észre sem vesszük,hogy valaki olyan ül velünk szemben aki annyira zavart,hogy nem tudja melyik a jobb vagy bal keze.
Nem tudom,mi történt és mi fog történni a lánnyal,sem a férfival,de azt tudom,hogy az emberiséggel mi,ha továbbra is előszeretettel hordunk szemellenzőt.