Azt hiszem ma tipikusan olyan napom van,hogy csak leülnék és bőgnék,amíg azt nem érzem,hogy elég. Közben persze egyfolytában azt kérdezgetném magamtól,hogy miért,miért megint velem történik meg mindez,miért nem mással,aki sokkal inkább megérdemelné és tényleg,mit tettem már megint,hogy minden,de tényleg minden rosszul süljön el.

Erre persze mint mindig,most sem fogok választ kapni,így annyit tehetek,hogy holnap folytatom az orrvérzésig tartó agyzsibbasztó magolást,aminek 99%,hogy nem lesz látható eredménye kedden, elballaghatok az orvosig,majd várhatok 2 órát terhes,nyavalygó kismamák között,hogy aztán valaki turkáljon bennem egy sort,elküldjön 230 vizsgálatra majd közölje,hogy igen,ez van,vissza is fog térni,kivéve ha a szingliséget választja,sajnálom. Utána pedig lefeküdhetek úgy aludni,hogy már megint elegem van.És pisilnem kell.

És nem akarok hisztizni,csak dühös vagyok,mellesleg mindenkinek van ,elegem van,miért megint én?!" időszaka,hát nekem ez a 1,5 hét lesz az. És ahogyan Hemingway is mondta volt: ,,ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk." Arra fogok.