Mielőtt eltávoznék hajmosó rituálémra,összedobok egy rövid posztot az elsősorban fő- és elővárosiakat foglalkoztató békávésztrájkról.

Nagyon-nagyon régen volt már ilyen,hogy azért nem akarok lefeküdni aludni,hogy ne legyen vége a napnak. Mert ha valami úgy igazán tökéletes,akkor az a mai nap.És még van belőle egy óra,amit Cini minis,forró csoki és 2 rész Californication fog kitölteni,hogy aztán elmélyüljek a holnapban,ami sajnálatos módon filozofálgatással fog telni,a szó szoros értelmében,de ezzel most ne is törődjünk. És mert rég posztoltam zenét,tessék:

You know this has to be 
We always we're so free 
We promised that we'd be 
Perfect.

pont.

,, - Mi az, hogy VALÓDI? - kérdezte egy napon a Nyuszi, mikor egymás közelében feküdtek a gyerekágynál, mielőtt a Dadus bejött rendetrakni. - Azt jelenti, hogy mindenféle zizegő dolgok vannak benned és kiáll belőled egy kallantyú?
- Nem valódinak készítenek, - mondta a Bőr Lovacska - akkor történik meg veled, amikor egy kisgyerek nagyon-nagyon sokáig szeret, nem csak játszani akar veled, hanem IGAZÁN szeret, akkor válsz Valódivá.
- Nem fáj? - kérdezte a Nyuszi.
- Néha, - válaszolta a Bőr Lovacska, mivel mindig őszinte volt - de ha Valódi vagy, nem érdekel ha fáj.
- Hirtelen történik, mintha felhúznának, - kérdezte - vagy apránként?
- Nem egyszerre történik. - mondta a Bőr Lovacska - Sokáig tart. Ezért nem történik meg gyakran olyanokkal, akik könnyen elromlanak, vagy éles sarkaik vannak, vagy nagyon kell rájuk vigyázni. Általában, mire Valódi leszel, a legtöbb szőröd kihullik, kipottyan a szemed, az ízületeid elgyengülnek és eléggé összeesel. De mindez nem számít, mert ha már Valódi vagy, nem lehetsz csúnya, csak azoknak, akik ezt nem értik.
- Akkor te Valódi vagy? - kérdezte a Nyuszi, aztán azt kívánta, bár ne kérdezte volna. Azt gondolta, hogy a Bőr Lovacska talán érzékeny, de ő csak mosolygott.
- A Fiú nagybátyja változtatott Valódivá - mondta - nagyon sok évvel ezelőtt.

Amint valódivá válsz, nem lehetsz többé nem igazi. Örökké tart. A Nyuszi felsóhajtott. Azt gondolta, hogy túl sokáig fog tartani, mire megtörténik a varázslat, mire Valódi lesz. Valódi szeretett volna lenni, hogy tudja milyen is az, bár az érzés, hogy összeesett lesz és kipottyan a szeme szomorúan hangzott. Azt kívánta, hogy anélkül váljon Valódivá, hogy ezek a kényelmetlenségek megesnének vele."

(Margery Williams-The Velveteen Rabbit)

Oké,mostmár ideje bevallanom,magamnak is,hogy ez már tényleg az,és nem gondolkodni,mert általában azzal rontok el mindent. Habár például pár esetben nem is volt annyira rossz,hogy használtam az agyamat meg a kételkedés nevezetű tevékenységet,de most semmi szükségem rá. Úgyhogy abbahagyom önmagam korlátozását és csak szimplán boldog leszek,habár azt hiszem ez az állapot már most kezd beállni.

Egyébiránt nyilván beteg vagyok,mint mindig,amikor a legjobban nem akarok az lenni,de ahogy a szerencsesütimben volt, ha nem tehetjük amit akarunk,akkor akarjuk azt amit tehetünk,és igyekszem eszerint cselekedni.

Amúgy a kamillateába öntött citromos Coldrex mézzel k*rvajó.

Írtam röpke 2 oldalt az Avatarról,de a blog.hu úgy gondolta,hogy bármilyen mentés nélkül visszalép az előző oldalra,és mivel kevés dolgot utálok jobban mint kritikát újraírni,így ez most elmarad. Röviden annyi,hogy tessék megnézni az Avatart mégpedig háromdében,(ha lehet,Imax)de ne tessék körülötte érteni a hisztériát,mert annyira azért nem viszi el a látvány a néhol vánszorgó és lapos sztorit. Köszöntem.

Aztán akkor mára.

Szóval ez a blog csak úgy elindult többek biztatására,merthigy blogolni jó,és én állítólag tudok írni. Egy ideig személyes volt,de aztán ide írtam mindenféle véleményt is a nagyvilágról,és akkor tűnt fel,hogy naponta többen olvassák mint amennyien a közvetlen környezetemben tudnak róla. Azóta valamivel kevesebb személyes bejegyzés van,mondván,hogy nem akarom,hogy akiről szól,elolvassa és esetleg magára vegye (teljesen jogosan egyébként) ,vagy valaki aki az illetőt ismeri akiről olvas megemlítse neki,hogy hát ez meg ez van veled. Nem jönne ki jól. Aztán belegondoltam,hogy ez elvileg csak az én blogom,meg az én fejem tartalma,nem kötelező senkinek sem nézegetnie,sem ebből tájékozódnia mind engem,mind a róla alkotott véleményemet illetően. Tehát a mai igencsak személyes lesz,sok vacilálás után,de nem találom a Hello kittys plüssnaplómat,amin kis szívecskés lakat van,így marad a klaviatúra meg a blogponthu.

Tehát. Mi másról is írhatnék mint az emberi kapcsolatokról,ami életem 90%ában foglalkoztat,a maradék 10%ban meg részese is vagyok. Fura,hogy mennyire más benne lenni egy jó kapcsolatban mint egy rosszban. A jóban semmi különös nincs,minden stimmel,nem kell elalvás előtt rágódnod,hogy mi lesz holnap,és nem kell a másik telefonját bújnod,hogy most akkor mi volt az az illat az ingjén. Ugyanakkor a rossz kapcsolatokról annyi könyvet írtak már,hogy megszámlálni sem lehet őket. Játszmák ezreit elemezgetik és azt próbálják megmutatni nekünk,hogy igen,így lehetünk boldogok. A kapcsolatok mindenáron való helyrehozásában,na ebben nem hiszek. Ha valakinek rossz a kapcsolata,akkor valószínűleg az első fázis önmaga hitegetése,és ha ezen túljutott,akkor már késő lesz segítséget kérni,csak idő kérdése,hogy mikor unjuk meg a játszmákat a másik féllel...

Tehát azt hisszük,csak azért nem válaszol egy hétig az SMSünkre,mert elfelejtette és egyébként is,sok dolga van. Csak azért nem találkoztunk vele 2 hete,mert szegénynek nagyon sokat kell tanulnia,tegnap este mondta a telefonban amikor a haverjaival sörözött. És hát azért nem szexelünk,mert nem az a legfontosabb,meg hát van amikor biztos nagyon fáradt. Az is teljesen normális,hogy a barátai előtt 3 méterre ül tőlünk,hiszen ő nem az az enyelgős fajta. És nem tudom,hogy gondolod,hogy állandóan dícsérgetnie kéne,hiszen mi mindenhogy tetszünk neki. (na ez az a közhely amitől kettőt fordul a gyomrom)  Meg nem kell bizonygatnia,hogy szeret,elhisszük neki anélkül is,hogy naponta 2nél többször megölelne minket,vagy esetleg megfogná a kezünket a lakáson kívül. Az sem gond,hogy nem mutatott be a szüleinek hónapok után sem,biztos csak nem akarja elhamarkodni. És hogy alkalmazkodjunk hozzá?Hát persze,hiszen erről szól egy kapcsolat,hogy mindent megtegyünk a másikért...

Namost szeretném mindenkivel közölni,hogy az imént felsorolt önhitegetés hatalmas nagy faszság. Ha nem ír/hív,azért van mert nem érdekled. Ha nem ér hozzád,azért van,mert rohadtul nem vonzod. Ha nem vállal fel a barátai előtt,nos az azért van,mert nem vesz komolyan. Ha életedben egy bókot nem hallottál tőle,az azért van,mert marhára nem erőlteti meg magát az érdekedben,meg egyébként is kit érdekel ha új hajad van vagy miatta vetted fel a csipkés bugyidat. Ha nincs szexuális életetek,vagy katasztrófa,akkor valami nagyon nincs rendben,és még megbeszélni sem vagytok képesek. Az pedig,hogy alkalmazkodni kell,igaz,de nem ilyen formában. Nem a másikhoz,hanem egymáshoz kell alkalmazkodnunk. Senki nem várhatja el tőlünk,hogy adjuk fel önmagunkat és az egész életünket érte,és ugorjunk fejest az ő életébe,mert neki így kényelmesebb. 

Ha ezekre mind rájövünk (nem fogunk),akkor már hiába vásárolunk tonnaszámra könyveket,soha nem tudjuk megjavítani a kapcsolatot,mivel eleve rossz. Ilyenkor nincs más hátra mint előre,és az ilyet bizony ott kell hagyni. Fájni fog,igen,mint minden veszteség,de pár hét után ráébredünk,hogy visszakaptuk önmagunkat,már nincs gyomorgörcsünk,ha rá gondolunk és végre nem kell este megint arra a helyre mennünk,amit amúgyis utáltunk. 

Aztán majd úgyis jön valaki előbb vagy utóbb,akivel meg jó. Nem tudjuk,hogy mi a jó,csak azt vesszük észre,hogy megint csörög a telefonunk,megint a barátaival megyünk a kedvenc helyünkre,megint az anyukájával beszélgetünk,megint a macskáját simogatjuk,megint meg akarjuk ölelni és megint délután 2kor kelünk ki az ágyból.És a gyomorgörcsnek hűlt helye.

Szóval nem akarok senkit sem arra bíztatni,hogy azonnal hagyja ott a barátját/barátnőjét,ha valami nem jó.De vannak helyzetek,amikor ki kell nyitni a szemünket és észrevenni,hogy át lettünk baszva,csak hogy szépen fogalmazzak. Ha pedig nem azt kaptuk amit vártunk magunkért cserébe,akkor kár egymás idejét vesztegetnünk. Az ígéretek meg...azok is maradnak. 

Az a baj azzal,hogy minden a legnagyobb rendben,hogy ilyenkor nincs mit írnom.Minden oké aztán jóidő,nincs ezen mit taglalni.

Úgyhogy azt hiszem kicsit le fog redukálódni a bejegyzések száma,de miután valószínűleg többet fogok moziba járni mint decemberben,kritizálni fogok,saját magam és úgy látszik mások örömére is. A holnapi préda az Avatar lesz,azokkal a kis kék izékkel. Annyit tudok róla,hogy ez a világ legdrágább filmje. Még jó,hiszen a Titanic rendezőjét dícséri...

Szóval jó dolog jól lenni csak elmúlik az ihlet,mivel ha belegondolunk,minden művészeti alkotás bánatból születik.Persze vannak örömből készültek is,csak azok messze nem olyan emlékezetesek...

 És ha már az utolsóra is volt,akkor az elsőre is lesz:

We're so close to something
Better left unknown
I can feel it in my bones...

Ennyi,többre nem vagyok képes miután regenerálódnom kell,ami kimerül 3 üveg ásványvízben és holnap délig tartó alvásban. 

És ha minden napom ilyen lesz ebben az évben,boldoggá vagyok téve. (a macska meg fel van mászva a fára,tudom,tudom...)

 Az év utolsó napjára leginkább illő szám....:) Most pedig irány kajáért,nem múlhat el év tortilla és sajtszósz nélkül.

 Ha minden napom ilyen lenne,én lennék a világ legboldogabb embere. Ez egy akkora közhely,hogy nem fér be a kétszárnyú ajtón,de tényleg így van. A hasfájást és a remekbeszabott időjárást kivéve minden megvolt ami kell,megkaptam életem legtalálóbb karácsonyi ajándékát és át is adtam egyet,a shopping rész sem hiányzott,meg persze a Nutella sem.

Holnap pedig 2009 utolsó napja,ez is eljött. Soha nem értettem,hogy az emberek miért őrülnek meg minden év utolsó hetén.- Mindent egy hét alatt akarnak behozni,először az ajándékokkal aztán a mértéktelen ivással/evéssel/droggal,ha az egész év szar volt legalább az utolsó nap legyen feledhetetlen alapon. Valahogy sohasem éreztem ezt át,évközben milliószor jobbakat lehet bulizni és még tömeg sincs mindenhol,meg rózsaszín dudát a füledbe dugó beszívott idióták a 7-es buszon. De aki ki szeretné ütni magát,csak tessék,de akkor garantált,hogy 2010 első napja csúnya lesz.Viszont megnyugtató a tény,hogy azt meg majd 2010 végén lehet helyrehozni.

Én holnap csak a szokásosat fogom csinálni- Charlie Brown,tortilla,sajtszósz. Annyi különbséggel,hogy nem egyedül. Hasznos,ha valaki ittalszik,legalább ráveszem magam,hogy ágyneműt cseréljek és kitakarítsak végre,valamint elpakoljam azt az átláthatatlan ruhahalmot ami az ágyam végén portyázik.

Előre is boldogat mindenkinek,én optimistán állok 2010-hez,mert ennél az évnél 99%,hogy nem lehet rosszabb.

Fogadalom nincs,maximum annyit megígérek magamnak,hogy nem szeretek senkit hiába (mert faszság), nem tanulok olyan vizsgára,amire tudom,hogy nem kell (mert faszság) és nem eszek minden nap Nutellát (öö..mert csak)

És kívánom,hogy minden valamirevaló polgártársamnak így nézzen ki az év utolsó napja:

Primal Scream - Country Girl (Official Music Video) - Watch more top selected videos about: Primal_Scream

Mindenki gyártja a ,mi volt a legjobb 2009-ben?" listákat,úgyhogy én is belekezdek,mégpedig az albumokkal. 

Zeneileg összességében teljesen korrekt évet zártunk,számos visszatéréssel meg új előadóval,úgyhogy nem panaszkodom. A toplistákkal azonban bajban vagyok,így például 50 lemezt tuti,hogy képtelen lennék összeválogatni,de 10 még csak-csak sikerül. Aztán a néhány mondat végére odabiggyesztettem egy ,ezt hallgasd meg!" szekciót,ami természetesen az én szubjektív véleményemen alapul,nyilván másnak meg másik 3 szám tetszik legjobban,ez a természet rendje. 

Aztán hogy ne csak a jóról beszéljünk,utána jön egy másik minilista a számomra nagy csalódást okozó albumokról. Vagy olyanokról,amik csak egyszerűen rosszak lettek. (ezt majd a következő bejegyzésben...)

2009-Thumbs up!

1. Lily Allen-It's not me it's you

Nálam az év abszolút befutója Lily lett,akinek új korongjáról a Szigetes beszámolóban már írtam,röviden ismét elmondanék annyit,hogy homlokegyenest más lett,mint az első album,szerencsére. 

Ezt hallgasd végig: The fear,22,Everyone's at it

2. Kasabian-West Ryder Pauper Lunatic Asylum

A Kasabian új,kissé furcsa címmel rendelkező korongjáról ahány kritikus,annyi vélemény,de összességében jócskán,a megérdemeltnél jobban lehúzták a srácokat,szerintem jogtalanul. Személy szerint ezt atrtom az eddigi egyik legjobban összeszedett Kasabian albumnak,aminél ha tudnak még jobbat csinálni,akkor minden rajongó Mennybe megy.

Ezt hallgasd végig: Underdog,Take aim,Where did all the love go

3. Franz Ferdinand-Tonight

A Franz Ferdinandot is elérte a többi popegyüttesen már végigsöprő elektronika-hullám,sokak nagy bánatára,és kevesek nagy örömére. Valóban nem ez a legjobb munkájuk,de közel sem annyira rontotta el a keverőpult,mint amennyire elsőre gondolnánk. Csak kicsit ízlelgetni kell.

Ezt hallgasd végig: Ulysses,Bite hard, No you girls

4. The XX-XX

Az XX-szel kapcsolatban mindent titok fed,azt is hogy honnan jöttek és azt is,hogy merre tartanak. Konkrétan a semmiből bukkantak elő,rögtön az év egyik legjobb albumával,aminek első klipjét sikerült bénára és feledhetőre megalkotniuk,de ezt is megbocsátjuk nekik. Egyelőre.

Ezt hallgasd végig: Intro,Crystalized,Heart skipped a beat

5. Florence and the machine- Lungs

A fiatalság a Florence and the machine-t leginkább a Skinsből ismerheti,ugyanis a sorozatban hangzott el anno a Dog days are over,így tetemes hallgatóságot teremtettek maguknak. A Lungs bizonyítja,hogy nem csak egy-egy sorozatba illő slágerrel rendelkeznek,hanem egy komplett,jól összerakott albummal.

Ezt hallgasd végig: Rabbit heart (raise it up) ,Drumming song, Dog days are over

6. Doves-Kingdom of Rust

Mint sok más előadót,a Dovest is valamelyik sorozat kapcsán ismertem meg,ha jól emlékszem a Darkert hallottam először vagy a Skinsben,vagy a Gossip girlben. Így kíváncsi lettem az új anyagra is,ami nem okozott csalódást. Azt azért hozzáfűzném,hogyha nincs az ominózus sorozat (meg a Zombieland c. amúgy remek film) vagy éppen a Wan2,akkor az életben nem hallok róluk. De szerencsére nem így lett,és az új album kapcsán is megkérdezhettem magamtól,hogy néhány kritikus miért állít párhuzamot a Doves és Coldplay közé,amikor max annyi közük van egymáshoz,hogy popzenét játszó tehetséges férfiak.

Ezt hallgasd végig: Kingdom of rust, Lifelines, Winter hill

7. Julian Plenti- Julian Plenti...is skyscraper

Az Interpol énekesének,avagy Paul Banksnek szólólemezéről már írtam bővebben nem is olyan régen. A lemez számomra mindenképpen az év egyik fénypontja,több szempontból is. Egyrészt mert csökkenti az Interpol-lemezzel kapcsolatos hiányérzetemet (jövőre már tényleg lesz...) másrészt pedig megmutatja,hogy Paul Banks kreatív és tehetséges,emellett nemcsak az Interpol keretein belül képes nagyot alkotni.

Ezt hallgasd végig: Games for days,Onli if you run,No chance survival

8. Gossip: Music for men

A Gpssip elhagyta a ,,The" előtagot,vele együtt a régi kiadót is és előállt egy férfiaknak szóló albummal,melynek borítóján az egyébként nőnemű Hannah Blilie látható,aki ahogyan Beth is,nem éppen a férfiakhoz vonzódik. Ennek ellenére nekik ajánlják a lemezt,ami kifogástalan,és van rajta minimum két olyan sláger,ami feledhetetlenné teszi. A Gossip semmivel sem rakta lejjebb a lécet,mint az előző lemeznél és ez meg is látszik. 

Ezt hallgasd végig: heavy cross,Love long distance,Vertical Rhytm

9. Metric: Fantasies

A Metric sohasem volt a kedvencem,az eddigi lemezeikkel még annak ellenére sem vagyok kibékülve,hogy az újat ronggyá hallgattam az elmúlt pár hónapban. De a Fantasies tényleg úgy jó ahogy van,a Metric annyi slágert zsúfolt bele amennyit csak tudott. Reméljük,a következőre nem eresztenek le.

Ezt hallgasd végig:Sick muse, Help I'm alive, Gimme sympathy

10. Placebo:Battle for the sun

Úgy látszik,ez az év arról szól,hogy mások le én meg felértékelem az új albumokat. A Placebo esetében sincs ez másképp. A vidámnak beharangozott Battle for the sun ha vidám nem is,de kétségtelenül pozitívabb lett,mint bármelyik eddigi korong,ami szerintem nem sült el rosszul. Sőt,a 3. kedvenc Placebo-albumommá tette a lemezt,amit szerencsére a Szigeten élőben is hallhattunk/láthattunk. És ideje lenne leszámolni azon várakozásainkkal,hogy Brian Molko újra előveszi a fekete latex cuccait és papírra vet egy olyan gigamegaslágert,mint az Every you every me. Ez a Placebo már nem az a Placebo,és ideje lenne ezzel megbékélni. 

Ezt hallgasd végig: Battle for the sun, For what it's worth, Kitty litter