De ez elméletileg teljesen jó hétfő volt. Gyakorlatban nem annyira.És mivel a blogok arról (is) szólnak,hogy mit csináltál ma,így tessék,kap mindenki egy ilyen postot is. Egészségetekre.

Először is végre délben ütött az óra és megírtuk a ZHt amire jobb program híján egész hétvégén tanultam. 1 óra helyett cirka 20 perc alatt kész lettem, a maradék időben pedig súgtam a mellettem ülőknek,illetve elkortyolgattam fél liter lime és idézem: kumquat ízű ásványvizet. (aki hallott már erről a gyümölcsről,dobjon egy kommentet ,kumquat" jeligével,köszi! ) 10perccel előbb le is léptem. Terveim szerint egyenes út vezetett volna a Nyugatihoz,hogy beszerezzem az ajándékba adandó fülbevalókhoz az alapanyagokat. De a gyomnrom a büfé felé irányított egy körözöttes szendvicsért (nem híztam ám így is eleget az utóbbi időben,nem...dehát az önkrontroll...) ,aztán az az apró,majdnem lényegtelen információ is bevillant,hogy egész nap lejárt bérlettel mászkáltam. Így kivártam a fél órás ebédszünetet és beszereztem egy friss,szép színes békávé passzt. Ekkor,még időben hívott Eszti, hogy kajáljak vele. természetesen Anna is befutott,így megbeszéltük,hogy oké,akkor jöhet a szokásos délutáni kávézás. (az említett 2 lány szintén az Elte-TÁTK (T Á T K,tár-sa-da-lom-tu-do-má-nyi Kar,érted,és nem TTK. Azért tették oda a sokdiplomás okos emberek azt az Á betűt,hogy megkülönböztessék a kettőt.) színvonalas oktatásának kedvezményezettje,és igen,ők azok az igen kevés lány közé tartoznak (konkrétan ők az egyetlenek) akikkel jóban vagyok. ) 

Tehát kávé. Most nem a szokásos helyre (a jó öreg Colorado...Ott igen,a Filter mellett.Nem,kicsit még jobbra.A sarkon) mentünk,hanem az Oktogonhoz,a Kiadó nevezetű kocsmába,ami elvileg kocsma,gyakorlatilag ilyen bár szerű kajálós cucc,és ajánlom mindenkinek,ilyen isteni sütőtöklevest ennyi pénzért sehol nem kapsz. Anna ugyanezt mondhatja el a csirkés pesztós pennéről. Szóval kaja,limonádé (az is isteni volt,köszi!) megvolt,egy kis csevely,szokás szerint,meg hát nekem is újra szocializálódnom kell lányok közé. Eddig kisebb-nagyobb sikerrel megtörtént. Aztán hullafáradtan elindultam a Nyugatihoz,tudjátok,fülbevalók. A bolt egy kreatív lénynek olyan,mint PomPomnak az édességbolt,tele minden mindenféle gyönggyel meg cuccal,amire azokat fel lehet fűzni. Meg is találtam a portékát,majdnem sikeresen levertem 10 ezer forintnyi üveggyöngyöt,fizettem és a lépcsőn 3szor elbotolva elegánsan távoztam.

A séta még mindig jobb,mint a villamos,így az Oktogon felé vettem az irányt. Kb 10szer elővettem a telefonom,hogy felhívom.Mert hát mondjuk ki,hiányzik,meg 1,5 hét az 1,5 hét,és egyébként is. Amikor végre tárcsáztam,egy kedves női hang közölte velem a következő igen hasznos információt: ,,Nem áll rendelkezésre elegendő egyenleg a hívás kapcsolásához." Smst tudtam volna írni,de nem ez volt a lényeg. Minden okkal történik,hát ez is. Tehát várok.Tovább. És nem,nem szórakozásból,azt mindenki elhiheti...

Igen,azt hiszem ennyi,volt végre egy mozgalmas napom,hiányzott már. A fájdalmak viszont nem,mert igen,ma megint egész nap kapkodtam a levegőért sajnos. De holnap 2re van időpontom,tehát kezdhetek dolgozni a megoldáson. És ha egyszer már segített,most is fog. Legalábbis én tényleg szeretném.

És az elmaradhatatlan mai hangulattükröző zene,azért,mert ma meghallottam a boltban,ahol rágót vettem, és mert Keith Richard az egyetlen halhatatlan lény a világon,akivel sem az évek alatt betolt vödörnyi kokain,sem kókuszdió nem tudott végezni,és még egy turnét azért lenyomott.Ámen.

Ijesztően karácsonyi hangulatom van. Elvis halkan dúdolja,hogy Láv mí tendör,láv mí trú, kint esik a hó, megérint a kandalló lágy melege,körülöttem kockás pléd,ölemben egy nagy,pihe-puha,szürke macska,akit Paulnak neveztem el,és finom mézecskalácsillat terjeng a lépcsőházban.

Eme illúziómmal több strukturális probléma is van: utálom a havat,nincs kandallóm,nincs macskám,akit Paulnak nevezzek el,és hánynom kell a mézecskalástól is.

De nem ez a lényeg,hanem a hangulat a fejemben,ami tényleg ilyen és tényleg jól esik. A karácsonyi ajándékok körülötti szerveződést is szeretem, és tényleg jobban szeretek adni mint kapni. Amúgy is,ilyenkor meg különösen. Szeretem aprólékosan megtervezni,kiválasztani és megvenni a dolgokat,lehetőleg legkésőbb december 2. hetéig. De már most megvan pár cucc,hogy később kevesebb időbe teljen a válogatás.

Azonban ami a többit illeti,gyűlölöm a karácsonyt. A szeretet ünnepe,igen. Ilyenkor mindenki szereti kihangsúlyozni,hogy milyen szép,nagy,boldog családja van. Nos,nekem nincs. És egy kettészakadt családban ünnepelni maga a pokol. Hiába van ez így már lassan 4. éve,ezt sohasem lehet megszokni. Nem telt még el úgy 24.e,hogy legalább egyszer ne mentem volna ki a mosdóba sírni,amiért hiányzik valaki,akinek velem kéne lennie. Igen,az anyukám. És tudom,hogy másnap úgyis megyek hozzá,de az nem olyan....Aztán persze közrejátszik az a tényező is,hogy a szüleim másik felétől évek óta nem kapok semmit. Megkérdezi,mit veszek a többieknek,de hogy magamnak mit,azt soha. Most azt gondolhatnátok,hogy bosszúból én sem adok neki semmit,de ez nem így van. Nem vagyok híve a macska-egér játékoknak. Nem vagyok hajlandó akkora bunkó lenni,mint ő. Meg úgy egyáltalán olyan,mint ő..És hálát adok a sorsnak,hogy csak kívülről hasonlítunk.

Szó mi szó,nem vagyok oda az ünnepekért,egyedül a szülinapomat szeretem,mert minden egyes strigulánál mondhatom azt,hogy itt ez a sok szar amik összessége az élet,de mégis még mindig itt vagyok,és haladok a céljaim felé. Nameg szeretem a tortát is. De csak ha jó csokis.

 Ja és mivel még mindig könnyebb zenében tükrözni a hangulatomat,hát íme,a mai:

Hányingerem volt.Kurvára.És mivel nem a kedvenc elfoglaltságom a hányás (tudom,senkinek sem,de nekem ugye különösen nem....), így úgy döntöttem,egy szál trikóban és alsóneműben kimegyek az erkélyre szívni egy kis friss levegőt. Ebből az lett,hogy közel 20 percig sikerült a korlátnak dőlve,a messzi fényeket bámulva elgondolkodnom. Amikor leesett a párkányról valami,akkor jöttem rá,hogy meg fogok fagyni és vacognak a fogaim. Ha nem veszem észre a koccanást a kövön,akkor még mindig ott állok.

Úgy egyébként köszönöm,jól vagyok,tegnap voltam varrónőnél,és fél óráig vázoltam neki,mit kell csinálni a pánttal. Aranyos volt. A vállamig ért. A néni. Ritka a segítőkész ember manapság,az eladók/boltosok fele a picsába kíván már akkor,amikor belépsz. Szóval végre meg lesznek varrva az imádott ruháim,és várhatok nyárig,hogy felvehessem őket. Dehát valamit valamiért.

Suli.Az is van.Vizsgák is meg gyomorgörcs. Igazából 1 óra alatt megtanulnám az anyagot,ha nem állnék fel 10percenként valamilyen ürüggyel. Mert hát csodás agyam van nekem ilyen fasza fényképezős memóriával,tehát elolvasom az oldalt aztán megjelenítem a fejemben és visszaolvasom. Nemhiába ritkán bukok meg bármiből is. Ha igazán tanulok,akkor meg esélyes a jobb jegy,dehát ennyi tárggyal az csoda,ha nem csúszok félévet. De ne szidjuk a rendszert,azaz ma ne. Szóval hétfőn ZH,és hogy ne unatkozzak utána sem,szerdán is lesz egy. Közte meg orvos. Ami jó lesz. Csak ülnöm kell és elmondanom,hogy mi miatt szorongok és hol szokott fájni a mellkasom. Ha szerencsém van,valami remek antidepresszánst is kapok. A felét eladom,ha januárig nem találok munkát. A másik fele meg itthon marad,just for fun.

Komolyra fordítva a szót (miket beszélek,igazából eddigis komoly volt minden egyes karakter) mozgalmas hetem lesz. Akit szeretnék látni,azt nem látom,szokás szerint. Ami nincs jól. Nagyon nincs. Meg úgy egyáltalán nem tudok rendet rakni magamban és a másokkal való viszonyomban sem. Mindig csak várok,hogy biztos jobb lesz. Aztán ki tudja. Csodák nincsenek. Magamban tudok csodát tenni,másokban azonban nem...

,,Here is the deepest secret nobody knows. Here is the root of the root and the bud of the bud and the sky of the sky of a tree called life; which grows higher than soul can hope or mind can hide. And this is the wonder that's keeping the stars apart... I carry your heart, I carry it in my heart."

 Ha már ennyire belelendültem,jöjjön az elméletileg erősebbik nem. (persze mindenki tudja,hogy ez már régóta nem igaz :) )

Ők azok,akiket csak HVCSként,azaz helyi vagány csávóként szokás emlegetni. Lazák,mint a rigalánc,10percenként kellene olajozni őket,hogy ne essenek szét. Nézzük hát.

- 16-20 (súlyos esetben 23) közötti férfiú 

-vagy gimibe jár,ahová a szülei protekcióval benyomták,vagy semmit sem csinál,egyetem kizárva

-az iskola nem érdekli,elmondása szerint nem lesz okostojás,az egyetem meg amúgyis gyíkoknak való,a Pista is tovább tanult aztán most diplomával fűtésszerelő. 

-ha hazaér,azonnal bekapcsolja a számítógépét és feltölti az aznapi 200 fotót a ,,,spanokkal és csajommal" albumba,majd belép az MSNbe,és újabb 10 szívecskét rajzol a személyes üzenetébe aktuális barátnője neve mellé. 

-viselete kőmosott farmerből,hatalmas lehetőleg valamilyen világmárkát hirdető övcsatból,szőrmegalléros kabátból és kapucnis pulcsiból áll. Táskát vagy nem hord,vagy a combjáig leereszti,mivel a súlya miatt nem kell aggódni,az az egy könyv nem nyom sokat a latba'.

-hétköznap suli után lóg a haverokkal,általában ő a hangadó. Artikulációja jellegzetes,rágógumiját semmilyen keretek között nem köpi ki. Beszéde felismerhető a mondatok végén illetve az összetett mondatokban a vessző utáni ,bazmeg' vagy ,geccó' kifejezésekről.

-egója akkora,mint hiperaktívban a vérnyomás, ezt erősíti ,az erősebb kutya b*szik" felfogása. Előszeretettel kritizál mindenkit,aki nem ő. Barátait szívesen szégyeníti meg,leginkább idegenek előtt,például a tömött vonaton ,,De büdös van bazdmeg.Te,bazdmeg,már megint nem fürödté hahhhahaaa?" Idegeneknek is szeret megjegyzéseket tenni,majd gyorsan továbbállni.: ,,Milyen fejed van má bazdmeg?!"

-amikor csak tud,csajozik,nőideálja egészen különleges. Kedveli a nem különösebben okos,ellenben jóseggű lányokat. Az alacsony intelligenciaszint azért fontos számára,hogy őket is el tudja küldeni a halál f*szára,ha olyan kedve van,mert hát úgysem fogják fel. Olyan nőre van szüksége,aki isteníti őt,valamint bárhol és a nap bármely szakában kész orálisan kielégíteni. Cserébe szívesen készít velük félmeztelen tükörben pózolós képeket, melyeket leginkább rózsaszín ,cerrelmem" felirattal tölt fel valamelyik közösségi oldalra.

-zenei ízlését világgá kívánja kürtölni,fülhallgatója általában a nyakában lóg a kapucnihoz tűzve,hogy egyenletes hangzást nyújtson mind az utca mind a tömegközlekedési járművek emberének. Vagy Tiestot és egyéb igénytelen technot hallgat,vagy ,,shake ya ass bitch yeah" refrénnel rendelkező rapet.

-szórakozási szokásai igen korlátozottak,általában a város/falu egyik és/vagy egyetlen diszkójában ropja hajnalig,lehetőleg valami legalja tucctucc zenére,amiben azért valami vinnyogás is van a szerelemről,hogy a csajok is tapadjanak mint Micimackó a mézescsuporra.

-a sportolás nála egyenlő a gyúrással,melynek hatását serkenti különböző turmixokkal. Naponta,meghatározott időpontokban befeszít a tükör előtt és feljegyzi,hány centi az annyi.

...aki magára ismer,kérem,még időben kérjen segítséget!

Múlt héten ismételten megrendezésre került a Cotcot bazár,ami röviden arról szól,hogy az ember elviszi a jó állapotban lévő,de megunt/kihízott/fogyott ruháit és elcseréli más megunt ruháira. Azaz elviekben erről szólna. Gyakorlatilag sokan nem tudják,mi az,hogy jó állapot,emellett a tömeg is nagy,tehát néha azon kapod magad,hogy a kezedből rángatják ki amit éppen kiemeltél a halomból. Szó mi szó,azért sikerrel jártam,de ismét az elsők között léptem le. 

Ugyanakkor megint feltűntek olyan nők,akik arra késztettek,hogy megírjam ezt a posztot. Tehát a következőkben vázlatpontokban megpróbálok képet alkotni arról a nőtípusról,akit bizony ki nem állhatok.

- általában 25-30 közötti

-megrögzött környezetvédő: szelektíven gyűjti a hulladékot,még az étteremből is hazaviszi kidobni az elhasznált szalvétát. Ha vendégek érkeznek hozzá és a fémek közé dobják véletlenül a zsebkendőt,megvetően rájuk néz és átrakja a másik szemeteszsákba. 

A lustábbik felük tömegközlekedik,a sportosabbik a városi biciklisek táborát népszerűsíti.

Csak és kizárólag természetes összetevőkből készült tisztítószereket használ.

-elmondása szerint nem érdeklik a külsőségek,így a divat sem. Legutoljára egy gimis buliban festették ki a csajok a szemét,azt is csak azért,mert tetszett neki Béla a 10.Aból. Nem festi sem a körmeit,sem a haját.

-a ruhák és a trend hidegen hagyják,de mivel sznob,így megtalálja az arany középutat: drága,de ronda ruhákat vásárol,amik természetesen csakis pamutból avagy lenből készülhetnek. Jellemző rá a természetes színek kavalkádja és a ,,Bahia-stílus". Ékszert elvből nem hord,de titkon persze álmodozik egy 2kilós gyémántgyűrűről.

- mint említettem,sznob. Ez megmutatkozik az élet minden területén. Csak és kizárólag minőségi,drága félédes vörösbort iszik,parmezánt és valami 8000/kg holland sajtot szeletel a szendvicsére,amely természetesen fekete kenyérből készült és light margarinnal van megkenve,kis,vékony lazacszeletekkel,hogy a fehérjebevitelről is gondoskodjék. Vacsi után pedig leül az 1 hónapos Macbook airje elé dolgozni.

-rengeteget olvas,akkor is,mikor nincs kedve,ezzel is bizonygatva,hogy művelt.zene terén a sznobalter jazztől kezdve a komolyzenéig minden jöhet, de a populáris irányzatokat elutasítja.

-imád okoskodni,minden beszélgetés alkalmával megragadja az alkalmat arra,hogy megmutassa,mindent mindenkinél jobban tud. ,,Haha,jaj,hát ez nem így van édesem..."

-csak natúr és lehetőleg bio ételeket fogyaszt, mélységesen megveti azokat,akik zacskós levest vacsoráznak vagy undorító,mű,sós ételízesítővel rontják el az ételeket. Ehelyett ő ablakában a szmogtól fuldokló konyhakertet nevelget. Mindig valami különlegessel szeretne előrukkolni,így nem ritka asztalán a csokiszószos süllő szarvasgombával és pirított mandulával megszórva.

-vagy megrögzött,karrierista szingli, vagy tartós párkapcsolatban élő karrierista. Köztes nincs.

- néha összeül ,,a csajokkal",akikkel úgy beszélgetnek a szexuális életükről,mintha kötelező lenne. Az álca alatt csipkés fehérneművel várják haza párjukat,hogy elkápráztassák. Ezt minden héten megtárgyalják,ha személyesen nem megy akkor lehetőleg valamely női weboldal nyilvános fórumán,hogy mindenki lássa,mennyire ,,csajosak".

-szórakozni nem nagyon jár,ha igen,akkor az valami sushiparty vagy szűk körű baráti találkozó borkóstolással és a legújabb jazzkorongok kritizálásával egybekötve

- megrögzött lakberendező,csak és kizárólag az Ikeában vásárol,de ott minden héten. A letisztult,természetesen fából készült bútordarabokat kedveli.

- TVje nincs,rádiót sem hallgat,ugyanakkor minden cikket végigolvas az Indexen,elejétől a végéig.Elmondása szerint mégsem érdekli a média,meg úgy általában a világ.

-vagy kis súlyfelesleggel rendelkezik vagy éppen elöl deszka,hátul léc,de nem érdekli,mert szerinte ő így jó ahogy van,és egyébként sem a modellalkat a követendő. 

És hát valljuk be, a lenvászon nadrágban úgysem látszik belőle semmi....

Néha én is elképedek magamon,hogy mikre vagyok képes,ha igazán akarom. Összvissz 4-5 óra alatt összehoztam a 10 oldalas beadandómat ami végül 15 lett. És még élveztem is. Bár ezt minden félévben eljátszom. Mármint azt,hogy mindent meg tudok oldani,amit muszáj, főleg ha sürget az idő. Márpedig az nem csak a tanulás terén sürget. Dehát ez a taktika bevált, mindent az utolsó pillanatban, amikor már a szakadék szélén állok. Akkor gondolok egyet, és ha le is zuhanok, iszonyatos erővel tudok kaparni visszafelé. Ennek egy hatalmas hátránya van, az pedig az, hogy a rövidtávú céljaimon kívül nincs semmim. Nem tudom, mi lesz velem 2 hét múlva hiszen az még olyan messze van és addig semmit sem muszáj. Sajnos ez a ,van még idő" hozzáállás nem mindenhol működik, például az emberi kapcsolatokat illetően abszolút nem. Nincs joga az embernek azt mondani, hogy majd jövő hónaptól megváltozom, addig viselj el. Mert akkor késő lesz, és legtöbbször nincs visszaút. Tehát most apró lépésekben, megtervezve igyekszem változtatni, amíg nem késő. És van min. Bár az utóbbi időben sokat fejlődtem, mind önuralom mind alkalmazkodés szempontjából. Sokkal könnyebben kijövök másokkal, főleg azokkal, akikkel fontos és akiket nagyon nem szeretnék elveszíteni a saját hülyeségeim miatt.

Tehát mély levegő és első lépések megint. Lehet, hogy öregszem, de régebben minden könnyebben ment: az első egyes matekból, az első (és utolsó) részegség, vagy az első szex. Most viszont mindenen annyit gondolkodom, hogy belefájdul a fejem. Pedig jobban tenném, ha csak tenném ami jól esik, kockáztatnék és nem törődnék azzal, hogy felsülök. Úgy,ahogy régen. Biztosra menni mindig rohadt unalmas......

..és még valamit akartam,még 1 hónapja de most jutott eszembe.

Ezt itt:

(a minősége sz*r mert ugye a HD minőséget nem lehet beágyazni,kösz)

Szóval ez az egyik kedvenc számom az It's not me it's you-ról,és habár most nem fogok a mai 30-as nőkről értekezni mert k*rva álmos vagyok,azért remélem,görbe tükröt nyújt sokaknak. Nem ártana.

 Először is azt hiszem újra a régi vagyok,ha nem is teljesen,de majdnem. Ez talán annak is köszönhető,hogy valaki finoman közölte velem,hogy saját magamat nem hagyom élni. ,,Nem az van,hogy nem szeret,hanem hogy esélyt sem adsz neki,hogy szeressen."

És akármennyire is szeretem felhúzni az orrom és azt mondani,hogy nem így van,most fejet kell hajtanom,mert ez igaz. Azt hiszem,az utóbbi időben hatalmas védőpajzsot kanyarítottam magam köré,aminek vastagsága egyenes arányosságban nőtt az újabb és újabb csalódások számával. Egy idő után meguntam,és elkezdtem mindenki elől menekülni,hogy még véletlenül se tápláljak érzelmeket (és itt baráti érzelmekre is gondolok..) senki iránt. Kb. fél év telt el úgy,hogy koncertekkel,rummal,éjszakába nyúló magolással és néhai fizikai örömökkel próbáltam kitölteni azt a hatalmas ürességet ami belül volt. És akárki is próbált volna közeledni,észre sem vettem.Azaz nem akartam észrevenni,nehogy megint fájdalom legyen a vége.

Aztán az orrműtétes,beteges időszak alatt jöttem rá,hogy tulajdonképpen mennyien is szeretnek és mennyire igazságtalan voltam sokakkal,hogy védjem saját magam a vélt vagy valós támadásokkal szemben. Sajnos néhány kapcsolatot már lehetetlenség helyrehozni,de van amit még lehet,és dolgozom is rajta.

És hát ekkortájt lett valaki akit számomra is meglepő módon nem utasítottam vissza elsőre. Persze ez sem ennyire egyszerű,a bizalom nem jön létre csettintésre,de jó úton haladok felé,hogy így legyen. És mostanában az az űr is kezd megtelni.

Ha már az ürességnél tartunk,akkor itt van ez a Placebo-szám,ami végigkísérte az elég rossz időszakomat/szakaimat. Mindig ezt hallgattam amikor reggel 6 körül sétáltam haza a teljesen kietlen utcákon. És tényleg,valahogy kong tőle az ember ha végighallgatja. Amikor egy idegen helyen ébredsz és idegen tükörben nézel egy idegen arcot a hideg fényben,igen,olyan.Üres. És örülök,hogy régóta nem éreztem ezt...

u.i.: tökjól nő a hajam wííí. Még 1 évig nem akarok fodrászt látni.

 Nem gondoltam volna,hogy egy Péterfy Bori-szám fog megvigasztalni,de igen. (a szövegért gratulálok a tudjátok kinek,nagyon jó lett..:) )

Egyébként beteges,hogy mindig találok valamit ami miatt idegesíthetem magam. Nem,ezt sem írhatom le ide. Ez van. Kéne már egy másik blog is..:) 

Na nembaj.Vár egy tea meg egy ágy.