Augusztus 12. szerda

Nagyszínpad

Snow patrol vs Lily Allen 1-0

A Sziget első napját,azaz a szerdát beárnyékolta a több órás sorbanállás.Nem csak nekem,ezreknek. Ami azonban ezután következett,az bőven kárpótolt.

A nap első koncertjét számomra a Snow patrol adta. Amikor odaértem a Nagyszínpadhoz,beálltam a megszokott jobb szélre. Elég nagy hézagok voltak a sorok között,így gondoltam van még időm,elmegyek vízért.Azonban mikor elindultam volna,megszólalt valami és közben a színpad mögött elhelyezett kivetítőn kirajzolódott a ,Take back to the city” felirat és azon városok neve,ahol a Snow patrol járt a turné során. Majd egy Snow patrol <3 Budapest kép tárult elénk,és már boldogan élünk abban a tudatban,hogy a következő város közönsége előtt már Budapest neve is meg fog jelenni London,Manchester vagy Berlin után.

Az intro közben az ír banda is felmászott a színpadra és belekezdett. Erős kezdés után erős folytatás következett,a tracklist szerintem nagyon jól össze volt rakva. Lendületes számokat lassú követett és a nagy slágereket is beosztották,így mindenki várakozáson felül tombolt a Chasing carsra,a Hands openre vagy a Runra. Személy szerint a Beginning to get to me c. szerzeményt hiányoltam,de az legyen a legnagyobb problémám az életemben,hogy ezt nem játszották.

Minden klappolt és rettentő jól szólt (a jobb szélen legalábbis). Ha a Snow patrol albumok 100%osak,akkor élőben rápakolhatunk még 100%ot,mert minden dal kapott még egyszer ugyanannyi energiát mint amennyit eredetileg belefektettek.Nyilvánvalóan mindig más az élő zene mintha benyomjuk a Winampban a play gombot,de vannak fokozatok,és a Snow patrol dalok hihetetlen jól szólnak élőben.Megspékelve ezt az együttes attitűdjével és előadásmódjával, a vizuális elemekkel,amik végig cikáztak hátul a kivetítőn és persze a közönséggel, ami brilliáns volt,mint Magyarországon mindig. Mert ilyenek vagyunk mi,nem kell ehhez világsztár,egy magyar bandának is ugyanígy örülünk,ugyanekkora a taps és a hangzavar. Az pedig csak jó,hogy ez átragad azokra is,akik alapvetően visszafogottabbak. Természetesen Gary,a frontember sem győzte dícsérni a közönséget.Egyébként végig beszélt és poénkodott,elmesélte,hogy nagyon jó hely ez a Budapest,de a vasútnál nem voltak valami segítőkészek,mert amikor a hotelből el akartak jutni a belvárosba nézelődni,a cél helyett Szlovákiába küldték őket. Azonban szerinte megérte,mert gyönyörű város. Itt egy emberként sült le minden magyar képéről a bőr,nesze országimázs,köszönjük,MÁV! Mellesleg a második dolog ami beugrott -az első az volt,hogy Istenem,ilyen nincs..- hogy elég jófej dolog egy ekkora névtől,mint a Snow patrol turistakánt városnézni,testőrök meg sofőr nélkül. Abszolút szimpatikus húzás,páran átvehetnék tőlük. Természetesen az is hozzátartozik,hogy itthon senki nem fogja megrohamozni őket autogrammért,mert az a kevés ember,aki kíváncsi rájuk,már úgyis a Szigeten sörözik. Visszatérve a frontemberre,küldött még dalt a K&H-s világító léggömbnek amit Holdnak nézett,de később rájött,hogy valami nem stimmel,így a dal inkább az androidoknak és a sikító közönségnek szólt. Gary mellett a jobb oldalon álló gitáros sem szenved hiányt közvetlenségben,végigflörtölte a koncertet egy első sorban csápoló vörös hajú lánykával,amin mi,kívülállók és körülállók jókat mosolyogtunk,főleg mikor a végén kézből formált szívecske és puszidobálásra került sor.

Összességében a Snow patrol erőssége az,hogy amit játszanak azt 100%ig szívből játsszák,és jó azt látni,hogy valaki 100adszor is ugyanakkora átéléssel ad elő egy számot,és ugyanúgy meghatódik ha sok embert lát maga előtt. Így tett az énekes is,aki többször elmosolyogta a szöveget,amit a közönség lelkesen korrigált. A zenei nagyságot említenem sem kell,megtettem már korábban.

Tehát nagyon nem szerettem volna úgy meghalni,hogy nem énekelhetem több tízezer emberrel együtt a Run-t,és mivel a remény hal meg utoljára,én remélem,hogy betartják a koncert közben tett ígéretüket,és visszajönnek még. Mi várunk.

10/8,5 :)

Lily Allent pár éve még abszolút nem vettem komolyan. Olyan egynyári sztárcsemete popsztárnak indult a Smile megjelenésének és sikerének idején,majd kiadott még 1-2 kislemezt az első albumról,amiknek persze fele akkora sikere sem lett,mint a mosolygós slágernek- aztán eltűnt dolgozni a következő albumon. Emellett hetente mellbimbót villantott,részeg volt,vagy éppen hízott/fogyott. Majd elkészült a második album,az It's not me,it's you,ami már egy teljesen más Lilyt tükröz. Zeneileg sokkalta érettebb és változatosabb,a szövegek pedig már nem a szakítás utáni bosszúállásról szólnak. Van bennük irónia és önirónia,társadalom elé tartott ferde tükör(The fear,Everyone's at it),univerzális b*szdmeg (Fuck you) és pasi,aki rossz az ágyban.(Not fair) Mindemellett Lily is változott,ékszerkollekciót tervezett és a Chanel új táskakollekciójának arca lett.

Így a második album népszerűsítésének apropójából ellátogatott hozzánk is. A Twitteren posztolta a fellépés előtt a ruhaösszeállítását,ami egy nagyon magas sarkú fekete platform volt,egy rövid farmernadrág,egy fekete átlátszó kombinészerű akármi természetesen melltartó nélkül és egy flitteres bolero.Ehhez társult még 2 kiló csillám a szeme körül és mégvalami flitteres cucc a hajában. Már akkor levett mindenkit a lábáról,amikor kitipegett ebben a színpadra és nem volt olyan ember,aki akármiért is be mert volna szólni neki. Lily utánozhatatlan,az akcentusa,a humora,a gesztusai,és a bugyuta vihogása is. Attól függetlenül,hogy se szexszimbólumról,se szépségkirálynőről nem beszélünk,mindenkit lenyűgöz,mégpedig a kisugárzásával és azzal,hogy ő önmaga.

Bele is kezd az új album első dalába,és itt álljunk is meg. Az első pár másodpercben próbáltam felfedezni az albumon szóló Lily hangját a színpadon álló Lilyében,ami leginább a Csipet csapat egyik tagjának orgánumára hasonlított. Pár szám után meglehetett szokni,meg ő is belejött,de azt nem állítanám,hogy a tökéletes hangja miatt fogom szeretni ezentúl. Nem mintha eddig ez lett volna a legnagyobb erénye.

A számok papírforma szerint követik egymást,sok új dalt pár régi sláger követ.Azonban minden számot újrakevertek ami sok előadónál elvesz a dalok értékéből,de itt hozzáadott,sokkal pörgősebbek és koncertbarátabbak lettek. A show első felében ennek ellenére sem éreztem azt,hogy be lenne indulva a tömeg,beleértve magamat is. Lilyt mindigis olyannak képzeltem,aki uralja a színpadot,pattog jobbra-balra. Hát nagyot kellett csalódnom,ugyanis a 15 centis tűsarkat nem koncertezésre találták ki,és finoman lépkedni meg egy helyben bénán rázni lehet benne,de az elég kevés. És az is volt.

Az ismerő számok között felbukkant egy feldolgozás is,mégpedig a Kaiser Chiefstől az Oh my God,ami az egyik kedvenc számom,így kritikusan figyeltem,és hát nem lettem elkápráztatva,de különösebben rossz sem volt. A visszataps után jött Britney Spears Womanizerje mint második és egyben utolsó feldolgozás az este folyamán. Ez egy olyan szám,ami szerintem annyira rossz,hogy senki nem lenne képes jól megcsinálni,Lilynek sem sikerült,nagyobb különbséget sem veszek észre a kettő között.

Ha jól emlékszem a Fuck you zárta az estet. Őszintén szólva nem kellett volna ez az egész rasszizmus ellenes nap,elég lett volna kirakni Lilyt,hogy énekelje el a Fuck yout. Mert mindenkinek egyszerre,egy emberként lendült magasba a középső ujja és mindenki tudta,hogy miért. Így búcsúzóul tehát küldtünk az égieknek egy univerzális fuck yout,és mindenki ment dolgára.

10/6

A38-Wan 2 színpad

White lies vs Zagar 0-1

Sajnos a White lies kezdetére értem oda,amikor is a sátor már majdnem tömve volt,rengetegen ültek kint a sátor előtt mint nyuszik a fűben. Sok-sok nyuszi. Csatlakoztam én is,de amikor megszólalt kezdésnek a kedvenc számom első pár akkordja,akkor úgy éreztem,hogy nem,ez így nem jó,és elindultam befelé. A tömeg közepéig jutottam,semmit nem láttam,de volt helyem táncolgatni és mindent hallani. Hogy mi volt az a minden? A White lies eddigi egyetlen albuma,ami hatalmas sikert hozott nekik.És élőben majdnem ugyanúgy hangzott az összes szám,mintha beraktuk volna a lemezjátszóba a To lose my life-t és megnyomtuk volna a lejátszás gombot. Hogy ez pozitívum vagy negatívum,azt mindenki döntse el maga,nekem mindenesetre negatívum. Semmi újat nem fedeztem fel a számokban,mindent lenyomtak a kötelezők szerint. Kommunikálni a thank you-n kívül nem sikerült,és azt sem láttam rajtuk,hogy ők ezt most különösebben élveznék. A számok jól szóltak,de nem volt meg az az érzésem,hogy nagyon bántam volna,ha ezt kihagyom.

10/5

Másként volt ez a Zagarral,amit viszont annál inkább bántam volna. Nem a kedvenc műfajom az elektronikus zene,de amit szeretek azt viszont nagyon. Hogy mit is? Az olyan elektronikus zenét,ami élő hangszereket vonultat fel,lehetőség szerint van benne ének és nem egyhangú. Tehát egyszerűen professzionális szintre emelt. A top3 nekem Yonderboi,a Hot chip és a Zagar.

Bevallom őszintén,ez volt életem 3. zagar bulija,azaz kettő és feledik,mert egy ZP-sre nem sikerült időben bejutni. De ez a mostani még inkább ösztönzött arra,hogy legközelebb semmi áron se maradjak le.

Zságer Balázs és kollégái vérprofik,egy porszem sem volt a gépezetben. Tökéletes hang-fény-kép összhang,a hangot Ligeti György támogatta,aki a Szezon óta egyszerűen csak a kedvenc magyar énekesem,emellett megfogott benne valami,valószínűleg ő maga,a színpadi megjelenése meg a hangja úgy egyben.

Minden jelentős szám elhangzott,Ligeti felrohant,lerohant a színpadról,mindenki tudta a dolgát. A lassabb melankolikusabb szerzeményeknél békésen dőltünk jobbra-balra,amúgy meg senki sem ácsorgott csak úgy egy helyben,fizikai képtelenség is lett volna. A tetőpont a ráadás két számnál következett be,először is a Wings of lovenál amit igazából mindigis jobban szerettem így mint az ,,underground dívákkal”. Majd miután elég hangos igennel feleltünk arra a kérdésre,hogy ,akartok még egyet?” jött az Eastern sugar is mint katarzis.

Őszinte leszek,nem gondoltam volna,hogy éjjel fél 2-kor ennyien lesznek (tekintve azt is,hogy nem külföldi bandáról van szó),de kellemes meglepetés volt. Emellett jó pár külföldit is láttam,ami jó visszhang. Meg az is,hogy kétszeri visszatapsolás volt,és mintha bele is kalkulálták volna a programba. Megtehetik,van az a szint aminek elérésével már nyugodtan tudhatod magadról,hogy jó vagy.

10/9

Végeredmény

Ha megkérdezné valaki,melyik koncerten éreztem magam a legjobban,akkor két válasz van: Snow patrol,Zagar. Mindkettő másért volt feledhetetlen. A Snow patrolt lehet,hogy sohasem látom többé,már ennek is örülök,hogy egyszer az életben átlépték a határainkat,és nem csak nyugati szomszédainkig merészkedtek.

Az azonban tagadhatatlan,hogy a Nagyszínpados koncerteket nem lehet 100%-osan élvezni. Legalábbis nekem eddig még nem sikerült. A tömeg,a ki-be járkálás lökdösődés stb stb nekem sajnos csökkenti az élményt. Ha ezt levonjuk,akkor 100%osan jól éreztem volna magam. Így állapodjunk meg 90%-ban.

Emellett a sátrakban valahogy a hangzás is más,sokszor jobb,van hely,nem tapos el senki és nyugodtan elmerülhetsz csukott szemmel is akár a zenében.

Ennyi az első napról,most pedig lábmasszázs és Primal scream.És valaki járjon esőűző táncot.

A nap beszólása

,,Te,Sanyi,amíg nem veszünk magunkhoz valami kábítószert én nem megyek sehova!" 

Kiáltotta egy fekete pólós fiatalember pár méterrel mögöttem. De ne rohanjunk ennyire előre.

Tavasszal boldogan vettem kezembe a féláras Sziget jegyemet a Meex csoportos akciójának jóvoltából több ezer társammal együtt. (pontos adatot nem tudok,de több ezerről van szó,hangsúlyoznám). Akkor még nem tudtam sem én,sem mások,hogy az ár többi részét nagyon meg fogjuk fizetni.

Az első napon negyed 4-re értem a Szigetre,mivel a vonat természetesen 25 percet késett. Elkezdtem keresni a pénztárat ahol be lehet váltani a vócsert (igen,így volt kiírva) A kedves Sziget info pólós fiú felemelte a kezét,jobbra lendítette és így szólt: ,,Annak a sornak a végén!"

Elkezdtem szedni a lábaimat. És csak mentem és mentem. De még mindig nincs vége. Egyszercsak odaértem. Konkrétan az Auchan felé vezető út háromnegyedéhez. Ekkor volt fél 4. Előttem rengeteg dühös és türelmetlen ember,elöl pedig -mindenki kapaszkodjon meg- KETTŐ darab pénztár 3-4 emberrel. A sorban pedig több százan,és a tömeg egyre gyarapodott. Egy idő után megjelentek a Szigetes szervezők,vizet,programot osztogattak,próbálták hátraküldeni azt,aki tolakodott. Ja mert hogy kordon,na az nem volt,így a mellettem álló csak fél órát várt,mert ügyesen befurakodott.

Egyedül voltam,az mp3 lejátszó tönkrement,újság nincs,mi lesz. De ilyenkor jön a tömeg ereje. Fél óra után már együtt poénkodtunk,beszélgettünk,sajnáltuk egymást és magunkat. A mellettem álló két srác még egy új online stratégiai játékot is kitalált,és meg is tudták volna valósítani,ha lett volna náluk laptop.

Telt az idő,rohadt lassan,és egyszercsak ott találtuk magunkat pár méterre az áhított pénztártól. Ekkor ránéztem az órámra: 18:38. Nem vagyok hívő,de komolyan elkezdtem imádkozni,hogyha már 3 koncertről lemaradtam,legalább a Snow patrolt érjem el,mert ha nem,irány a lelkisegély sátor.

És 19:07kor eljött a csodálatos pillanat,amikoris kezembe azaz csuklómra vehettem a zöld-fehér (Újpest szurkolók azzal kezdték a Szigetet,hogy leköpték a karszalagot) textil csodát. A jegybeváltó művelet amúgy cirka 30 másodpercig tartott. 4 órát azaz 14 400 másodpercet vártam,ezalatt elvileg kb. 500 ember kapott szalagot. Az azért valami.Mondjuk egy kisebb falu.

A Snow patrolt elértem (kritika,beszámoló este/holnap/valamikor) ,de a lábaim begörcsöltek,szomjas voltam,éhes voltam és lemaradtam a fél napról. Sokan megjegyezték,hogy ,Hát biztos nem számítottak ennyi emberre!" Ezzel vitatkoznék,azaz vitatkoztam is. A Meex tudta jól,hány jegyet adott el,ezen belül is hány hazamenőset és hány ottalvósat. Egy felkészült szervező,aki ismeri a Szigetet,jól tudja,hogy sokan (aki hazamenős,az biztosan) az 1. napon délután jönnek,amikor minden kezdődik. Megpróbálták ránk kenni az egészet,hogy miért nem jöttünk korábban. Ezt kikérem magamnak,meg mindenki más is. Aki hazamenős az azért hazamenős,mert nincs bent sátra,és fél-1,5 órányira lakik a Szigettől. Nyilván senki nem fog reggel 10kor jegyet beváltani aztán hazamenni és 2 óra múlva megint vissza. Alapvetően ha fizetek valamiért nem keveset,akkor elvárom,hogy a szolgáltatás is olyan legyen. Mellesleg itt nincs miről beszélni,pocsék volt a szervezés,és sokan este 9kor is sorban álltak,amikor bent már javában zajlott minden és a fél line-up már felvonult.

Dehát kérem ilyen ez,tanultunk belőle,a szervezők igyekezhetnek menteni a bőrüket,mi meg jövőre tudjuk,hogy előbb megyünk,aztán a maradék időben max zabálunk lángost.

Holnap,azaz ma Sziget,és ilyenkor normális,hogy mindenki pánikban van,mit vigyen magával. A következő gyorsjelentésben csak a hazamenősekről tudok nyilatkozni,mivel én magam az vagyok és világéletemben az is voltam,még akkor is amikor ezt a jegyfajtát (ami amúgy szopás...) még ki sem találták.

Eddig,jó szokásomhoz híven 50 kilós tömött táskával plusz egy övtáskávol lavíroztam azaz inkább vánszorogtam. Nagy táska be a csomagmegörzőbe,övtáska marad. Na ezt idén nem vállalom be. Amit bevállaltam,az az a lehetetlen feladat volt,hogy egy kistáskába összepakoljam,ami kell. És büszkén kihirdetem az eredményt: 100%os siker.

(kabátot persze viszek,idén ő fogja a csomagmegőrzőben végezni,már ha beveszik,de nagyon ajánlom nekik)

Ami kell

1. A jegy

Azaz nekem a voucher (miért nem lehetett ezt magyarul?!) amivel majd 2 órát kell sorbaállnom a jegyemért.

2. Program és térkép

Tavaly egy ismerősöm mondta,hogy ő nem visz magával programot,csak nagyjából tudja mi hol van. Namost nekem ez elképzelhetetlen. Minden évben rituálé összeírnom,kit nézek meg hol és mikor,és mi üt kit és mit. Így mindig tudom,hogy hová tartok nem kések el. A térkép pedig nekem must have mert állandóan eltévedek,a Szigeten pedig ki van rakva ugyan az útmutató,de egyrészt nem mindenhová,másrészt átláthatatlan. Így cipelem kinyomtatva,biztos megoldás. Emellett egy budapesti térképem is van arról,hogy hogyan jutok el X-ből Y-ba gyalog hajnalban úgy,hogy azért annyira ne legyen fárasztó. És így ismételten kivédhető az eltévedés.

3. Kistükör

Ez minden nő elengedhetetlen kelléke,de a Sziget esetében minden férfié is,ugyanis a Toi toi vécé nem kínálnak tükröt,és nehéz lesz vakon megigazítani a kontaktlencsét vagy letörölni az orbitális ketchupfoltot az arcunkról.

4. Kézfertőtlenítő gél

Se víz se törölköző nem kell hozzá. Kis tubusos gél,különböző illatokban kapható a drogériákban. Evés előtt nagyon ajánlott.

5. Mini tusfürdő

Nekem ez a kedvenc Szigetes kellékem,a saját fejemből pattant ki az ötlet,hogy ez bizony hasznos. Nem,nem fürdeni (mivel azt nekünk szánalmas kis hazamenősöknek nem lehet) hanem kezetmosni. Mert víz van a Szigeten,de szappan na az nincs. A mini kiszerelésű tusfürdő mindenhol elfér és mindig hasznunkra válik.

6. Mini naptej

Ugyanaz mint a tusfürdő,csak ez a káros sugaraktól véd,amiknek igencsak ki vagyunk téve,miután egész nap a tűző napon mászkálunk.

7. Elegendő zsebkendő

Ezt nem kell részletezni.

8. Vékony kendő

A kendő többfunkciós: egyrészt véd a meghűléstől a hideg nyári éjjeleken,másrészt ha le akarunk ülni,de nem vagyunk meggyőződve a terület tisztaságáról/szárazságáról,akkor csak terítsük magunk alá.

9. Elegendő pénz,tárca,iratok

Lehet,hogy mindenki hülyének néz,de a legtöbb ember a legaapvetőbb dolgokat hagyja otthon. Először is annyi pénzt vigyünk,amiből jut utazásra,innivalóra és kajára. A többi csak extra. Ha az a mentség,hogy de lehet,hogy ellopják,akkor gondoljunk arra,hogy a keveset ugyanúgy ellophatják mint a sokat,és ha vigyázunk,akkor nem történik baj.

Tipp: ne egy helyen tartsuk a pénzünket! Ha a zsebünkből/táskánkból ellopják,akkor legyen még egy hely, ahol van vésztartalék.

Iratok esetén azt vigyük,ami szükséges,ha valami gikszer lenne: személyi,lakcímigazoló,TB kártya,diák(ha van nekünk olyan).

Tipp: felesleges firkálmányokat ne cipeljünk magunkkal,ilyen például az adóazonosító jel,az általánso iskolai bizonyítványunk vagy az anyakönyvi kivonatunk. (hacsak nem az érdemjegyeinkkel vagy a születési súlyunkkal akarunk eldicsekedni a biztos úrnak)

10. Dezodor,parfüm

Bizony az egész napos mászkálás,ugrálás,tombolás az ember testszagát is megviseli,így nem árt némi izzadásgátlást illetve illatot vinni magunkkal.

Ha nem fér be akkor ismételten válasszuk a mini megoldást,a drogériák tömve vannak miniatürizált cuccokkal.

Nos én  ennyit viszek (plusz a kabátomat meg egy fésűt),ha valaki kiegészítené,várom a javaslatokat. :)

u.i.: napszemüveg direktbe nincsen,mert nem áll jól egyik se..:D

Az a fajta lány vagyok aki nem bűzlik a parfümtől amiből reggel fél üveggel magára borított.

Legtöbbször egyáltalán nem használok parfümöt. Ami meglepő,hogy sokszor megjegyzik,milyen jó illatom van. Pedig semmi mesterséges nincs rajtam,a dezodoroknak fél óra után eltűnik az a kis illata is,a frissen mosott haj is csak fél napig tart,mást meg nem fújok magamra. Úgy gondolom,mindenkinek van illata,ami lehet kellemes vagy sem,de van. Kár ezt liternyi méregdrága parfümökkel elnyomni.

Ha pedig illatválasztásra kerül a sor,igazán nehéz helyzetben vagyok,mert azok közé tartozom,akik a Douglasben végigszagolják mind a 4 polc mind a 10 sorát,és talán 4 illatot ki tudnak választani,ami tetszik. Azonban ezek mind 15-20ezer körül mozognak,amit maximum egy vaskosabb ösztöndíj esetén engedhet meg magának az ember,ezt meg is tettem tavaly,és beleszerettem a választottamba:

1. DKNY be delicious (the original)

Donna Karannak annyira bevált az almaformájú és illatú Be delicious,hogy már több fajtáját is megvásárolhatjuk,de nekem legjobban az első kiadás,a zöld tetszik.

Az illat valóban üde,zöld,almás,frissítő és kellemes. A hatóidővel van egy kis gond,többször is újra kell fújni sajnos.

Ár: 50 ml kb 13 000 ft

2. Diesel fuel for life unlimited

A Diesel az Unlimited előtt kiadta a sima Fuel for life illatát is,ami annyira rossz volt,hogy egy napra garantáltan elvette az étvágyam.

A Fuel for life unlimited azonban fényévekkel jobb (ennél nagyobb távolságot nem tudok mondani,kérdezzétek a fizikusokat) ,finom gyümölcsös. Ennél már csak a körítés jobb: a csomagolás szemet gyönyörködtető,a reklám pedig az elmúlt évek legszebb,leghangulatosabb parfümreklámja:

Ára: 50 ml- kb. 13.500 ft

3. A legújabb kedvenc- Hugo Boss- Boss Orange

A Sienna Millerrel reklámozott Boss Orange pont olyan,mint maga Sienna- fiatalos,természetes,kicsit bohém de mégis nőies. Ahogyan a neve is mutatja,érzékien narancsos,és ami még kecsegtetőbb,hogy kézmosás után is a csuklómon maradt. A csomagolásban semmi extrát nem fedezhetünk fel.

A reklám hatása nem maradt el,alig mutatták be a parfümöt itthon és máris a Douglas parfüméria top10-es listájának 8. helyén tanyázik.

Néhány képen amúgy meg lehet figyelni,hogy rettentő ocsmányul photoshoppolták le Sienna csuklójáról a tetoválást. Ha már megteszik,akkor vagy tegyék meg az egész kampányban,vagy ne tegyék sehol,de ez így elég nagy égés. Már annak aki szemfüles mint én és észreveszi.

A reklám egyébként imádnivaló,a Beatles-dal pedig azonnal a fülünkbe mászik,úgy ahogyan az illat az orrunkba. Már ha a pénztárcánk bírja. Konkrét árral nem tudok szolgálni,a parfümériában 20 800 ft volt a dobozon,de hamut hintek a fejemre mert nem néztem meg hány milis volt. De az tuti,hogy 16 alatt ne reméljünk magunknak Boss illatot.

4. Pussy Deluxe

A név ellenére egész jó illatot kapunk,amit a cicával fémjelzett fehérneműgyártó cég dobott piacra pár éve. Azóta a Velvet Kitten verzió is megjelent,de az eredetit jobban csípem.

Mint minden illat amit kedvelek,ez is gyümölcsös,leginkább epres,kicsit cukros hatást kelt de nem émelyítő.

A csomagolás az egyik kedvencem,színes,játékos,hívogató,olyan amit szívesen leveszel a polcról.  

Ár: 50 ml- kb. 11.000 ft

5. Avon Bond girl 007 valamint True glow

Lassan 1,5 éve ,,Avonozok", így volt időm mindegyik parfümöt megszaglászni,és el kell mondjam,az Avon sem a parfümjeiről lesz híres. Azonban ha jót alkotnak,akkor az valóban jó.

Bond girl 007

A Bond girl 007 a legutóbbi James Bond-film reklámkampányának része volt,jó pár hónapig 7007 forintért lehetett kapni,csak mostanában értékelték le.

Az illata azért tetszik,mert mintha kicsit kesernyés lenne,nem az az édesítőszagú bódulat rózsaszínba öntve.A fejillat az őszibarack és a narancsvirág,amit remekül ötvöztek a virágos vonallal:jázmin,orchidea,frézia.

Az üvege szép,az illat meglepősen tartós és az ára sem vészes,ahogyan egyetlen Avon terméknek sem: 50 ml eredetileg 7007 ft volt a bűvös 007 miatt,de most 5500 ft-ért lehet megvenni.Nem kell aggódni,James Bond nem váltott számot,csak már lecsengett a film és a raktáron lévő parfümök sem veszhetnek kárba. Testápolót is kreáltak belőle, abból 150 ml 1500 ft.

True glow

Az Avon egyik emblematikus parfümje amit már nem is tudni,mióta forgalmaznak és töretlenül sikeres.Virágos-fás illatkategóriába tartozik,Jean-Louis Grauby, francia parfümkreátor álmodta meg az Avon számára. Az illat olyan mint amilyennek kinéz: napfénnyel teli,nagyon sárga és nagyon üde. Ami ennél is nagyobb és kellemesebb meglepetést okoz az az,hogy a méregdrága ilatokat lekörözve nemhogy több óráig,de több napig tart. A sálamon például érezni még,pedig 1 hete fújtam rá,mikor édesanyámnál jártam. Merthogy ő évek óta ezt használja.

Ár: 50 ml- 4700 ft katalógusáron.

+1: a takarékos megoldás

Pimkie: Strawberry, EDT

Az egyik kedvenc divatláncom a Pimkie,mert nem a csapból is folyó aktuális divatot erőlteti a fiatalokra,hanem van benne valami ötlet,valami egyediség,és nem utolsó sorban minőség. A Pimkiet a középosztály tinédzsereinek és 20asainak találták ki.

A ruhák után kozmetikumokat is dobtak a polcokra,pár EDT-t és egy parfümöt. Nekem a kedvencem az epres fújóka,amitől olyan lesz az ember lánya mint aki magára akasztott egy eperültetvényt.

Az üveg,azaz a műanyag olyan amilyen,de legalább nem kell rá vigyázni,és bármikor elhagyhatjuk,mert kb. 5 euróért vehetünk érte másikat.

Gyártanak belőle málna,földiszeder sőt rágógumi illatút is. Utóbbitól nekem fél napig hányingerem volt tehát azt csak annak ajánlom aki kedvére vedeli literszámra a tutti-frutti ízű energiaitalokat és szeretné,ha ezt mások kívülről is éreznék.

Felvillannak a fények és megszólal a kedvenc dalod,megállíthatatlanul mászik a füledbe a dallam amit már ezerszer hallottál,de sohasem unod meg és ezt jól tudod. Megszűnik a külvilág,és átlépsz egy másik dimenzióba:énekelsz,de nem kell odafigyelned,a tudatalattid diktál,mozogsz,de nem kell tudnod,merre,tapsolsz és sikítasz,de eszedbe sem jut zavarban érezni magad. Kis szelet szabadság.

Elképesztő,mennyire kevés kell. Elképesztő,mennyire kevéssel beéri az ember. Elképesztő,mennyire kevés kell a boldogsághoz.

Mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár...

Ismét egy remekbeszabott,kicsit kocsmaszagú magyar filmcím,az eredeti ez volna: Fighting.

A sztori meglehetősen egyszerű,mondhatni silány: lesüllyedt 20as éveiben járó fiatalember,alulírott Shawn McArthur, hamisított Harry Potter könyveket (,,Hogy lehet egy könyvet hamisítani?") és lopott ipodokat árul az utcán,de más tagok nem annyira veszik ezt jó néven,így hősünk pár suhintással bedobálja őket a Hemingway-kötetek közé. Az elejtett 10dollárosait ellopják,azonban másnap a kávézóban teljesen véletlenül összekaad a tettessel,aki nem mellékesen simlis,és mindent árul a vietnami Nike cipőktől kezdve a sapkákon át,amúgymeg bunyókban utazik. Felkéri hát Shawnt,hogy bunyózzon neki,merthogy ezzel lehet ám kaszálni,mint paraszt a búzát.

A dialógusok a pénz téma köré épülnek az első fél órában,már a hideg kirázza a jóérzésű nézőt,amikor meghallja a bűvös mondatot: "How much?" Senki nem mond 3-5 szavasnál hosszabb mondatot,és Shawn birkatekintetét csak a nyaktól lefelé meglévő igencsak előnyös fizikai adottságai ellensúlyozzák.(heteroszexuális férfi nézők esetében semmi,max a néhány csepp vér...) Ilyenkor már tudjuk mire megy ki a játék:szegény fiú üt és potyognak a dollárok. De nem ám, a rendező úgy gondolta megtéveszti a nézőt,próbál valami csavart vinni a történetbe,de az annyira egyszerű,hogy lehetetlen nem tudni a film első felében,hogy hepi end lesz a vége.

Szerelmi szál is van,hogyne lenne,de ez igazából senkit sem érdekel. Az érzelmes vonalhoz hozzájön még a tény,hogy Shawn tinédzserként megverte a saját apját,de ez sem érdekel kb senkit.

Akkor mégis mi érdekes ebben a filmben? Semmi,kérem,semmi az égvilágon. Sablonsztori. Aki látta a Gettómilliomost az mindenképpen nézze meg,mert a film címe lehetne az is,hogy ,ilyen lenne a gettómilliomos,ha a lehető legrosszabban rendezték volna meg."

Sajnos ma már kevés egy jó akciófilmhez egy esztétikus fiatalember és néhány pofon. Anno Van Damme elég jó volt hozzá,hogy eladjon X filmet saját magával,de Channing Tatumot egyszerűen nem ilyen szerepre teremtették,annyi szenvedély és düh sincs benne mint egy CBA-s pénztárosnőben 8 óra munka után.

Channing Tatum neve amúgy elég felkapott lett mostanság,a napokban bemutatásra kerülő G.I Joe filmben is akcióhősként feszít,a világmindenség egyik legpocsékabb filmjében,a Step upban pedig nyálas szívtiprót alakít. És szégyenkezve de meg kell hagyni,az jobban fekszik neki.

Összességében tehát inkább sétáljunk vagy feküdjünk ki a Gödörhöz olvasni,ha elütni való időnk támad,de pénzt ezért a valamiért ne adjunk ki,hacsak nem tartanak AK 47est a fejünkhöz.

,,Bent maga ura, aki rab volt odakint,
  én nem tudok örülni csak
  a magam törvénye szerint."

Képtelen

vagyok

többre.

Nem gondoltam volna,hogy ezt az esetet valaha is le fogom ide írni,de a mindennapok sűrű forgatagában nagy hatással volt rám,így mégis megteszem. (meg mert nem tudok aludni természetesen,de ez másodlagos..)

Tehát volt nem is olyan rég (oké,nem tisztáztuk a rég fogalmát..),kb fél éve egy szakasz az életemben amikor úgy éreztem,hogy igen át tudok megint ölelni valakit úgy,hogy tudom,hogy sohasem tehetem meg többet,de mégis akarom és képtelen vagyok elengedni. De sajnos muszáj volt. Hiába mondják,hogy a lehetetlen nem létezik. Néha igen.

Bántott,nem kicsit,nagyon,mert ő is akarta,csak inkább valami olyan tökéletesnek a látszatát akarta fenntartani,ami már régen nem volt az,közel sem. De úgy gondoltam,szíve joga,elmondtam neki én mit gondolok,vagyis inkább érzek,és tudomásul vettem,hogy ennek örökre vége. Azaz inkább el sem fog kezdődni.

Mit tehettem hát,mint mindig amikor dühös vagyok és csalódott,a Szimplában kötöttem ki 3 tequilával magam előtt. Egymás után lehúztam őket,elővettem egy Pestiestet és olvasgattam. A háttérben valami jazz,de nem is figyeltem igazán,lehet,hogy Quimby volt.

Egyszercsak arra lettem figyelmes,hogy egy 30 körüli öltönyös nyakkendős jólfésült fiatalember lép mellém és megkérdezi,hogy leülhet-e. Gondoltam megint valaki aki elszabadult az irodából és a felesége is a csajokkal van a klubban úgyhogy szórakozik egy kicsit.

-Persze,leülhetsz.

Bemutatkozik,meghív,csak egy kólát kérek,hogy fenntartsam a látszatot,miszerint annyit azért nem iszom.

-Csak láttam,hogy nagyon zaklatott vagy,meg egy nő akkor iszik így ha dühös.

-Netán pszichológus vagy?

-Közgazdász.

-Talán a kettő nem is áll egymástól messze.

*nevetés*

-Szóval,mi a gond?

-Nem szeretnélek ezzel untatni.

-Nem azért ültem ide,mert untatnál vele.valószínűleg sohasem látsz többet,tehát nyugodtan elmondhatod,meghallgatom.

És nem tudom mi történt,de elmondtam. Töviről hegyire,ahogy kell.

-...szóval csak egyszerűen nem értem.

-A férfiak ilyenek. Megértem. Pedig kivételes lány lehetsz,és nem azért mondom mert fel akarnálak szedni vagy valami.

-Kivételes? Ezt egy közgazdász ennyiből meg tudja állapítani?

-Nem,ezt bárki meg tudja. Szerintem felejtsd el,nem ér annyit,hogy miatta rágd magad.

-Igaz. Apropó én még semmit sem tudok rólad,te meg már ismered a fél szerelmi életemet.

-Nem is kell tudnod,most rólad van szó.Amúgy egyedül élek,és van egy papagájom. *nevetés* És ha most megbocsátasz.

Elköszönt és visszaült a barátaihoz.Pár percig nem tudtam mire vélni az egészet. Az emberekbe vetett hitem,ami elég régen elveszett,kicsit visszatért. Tényleg érdekelte,ha nem érdekli,nem kérdezi. Furcsa volt,zavarban éreztem magam,főleg,hogy egy asztallal odébb ültek. Lehajtottam a kólát,felvettem a kabátom és elindultam. Kifelé menet mosolyogva odaköszöntem.

-Aztán vigyázz magadra!

A Blaha felé sétálva eszembe jutott a How i met your mother azon része,amikor Ted az Empire state buildingben poénból odaszól egy ismeretlen csávónak,hogy ,Hé,szeretlek!" Erre a csávó azt válaszolja,hogy ,,megmentetted az életem,mert épp most akartam leugrani."

Hát ez is valami olyan volt.

Ennél beszédesebb címet nem tudtam adni.

Mi más lenne a nyár,ha nem szar,amikor azzal töltöm a mindennapjaimat,hogy próbálok meggyógyulni,a maradék időben pedig vizsgálatokra járok.

A mai nap is ilyen volt. A 40fok,a lenőtt hajam (holnap korrigálok) és az ömlő izzadság ellenére egész jókedvűen indultam el. Fél óra múlva nem voltam már ilyen jókedvű.

-Magának műtötték az orrsövényét?

-Igen,tavaly.

-Hol?

-Szent Imre.

-Érdekes. Erősen ferde balra. Kap maga egyáltalán levegőt?

-Egyre kevésbé.

-Nem akarok ítélkezni más munkája felett, de szerintem újra meg kellene műteni. Írok egy beutalót. Még a nyáron jobb elintézni,gondolom tanul.

-Meg dolgozom.

-Akkor meg pláne.

Szóval remélem a Sziget utánra sikerül időpontot szerezni,és utána szabad légutakkal vethetem bele magam a következő félév fáradalmaiba. Persze addig lélekben felkészítem magam,mert nem kellemes 3 napig 2 tamponnal az orrban,se aludni se enni se inni se beszélni,a fej szétesik,a szem könnyezik.És hát k*rvára fáj. Igazából ha van ennél rosszabb és kellemetlenebb dolog,akkor szóljon valaki,nehezen tudom elképzelni.

De annyira nem rázott meg a dolog,túl kell esni rajta,már úgyis tudom milyen,semmi újdonság nem vár. Az altatás meg amúgyis móka.

Egyébként ha már nyár...Olyan semmilyen..Külföldi nyaralás anyagi okokból nincs,de jövőre Görögország,ez vigasztal. A suli olyan mint eddig,a 4,0-t sohasem fogom megütni,bele is dögölhetek. Dehát peches vagyok,tudjuk jól. Erre az átlagra is büszke vagyok,senkinek nincs joga azt mondani,hogy nem hoztam ki magamból a maximumot. Belegondolva ha munka helyett lógatnám a lábamat nyilván az átlagom is jobb lenne,de a fizetésemmel egyenlő ösztöndíjat az életben nem kapnék,ergo jó ez így. Amúgyis a munkára én nem úgy gondolok,hogy nemár,egy újabb kicseszett nap,hanem ellenkezőleg. Hiányzik. Főleg az emberek. De az is,hogy nyugodtan meg tudom enni az ebédem,anélkül,hogy valaki megkínálna egy kis hússal.:))

Tehát szeptembertől nem változik semmi. Ugyanannyi ruhát fogok venni mint eddig,ugyanannyit fogok tanulni,ha nem többet,ugyanennyi barátom lesz,ha nem kevesebb és maradok szingli. Asszem. Bár egy ideje tökre élvezem,és nem is tudom,ha az élet felkínálna egy lehetőséget,igent mondanék-e.

Túl kényelmes most minden.

...avagy Gossip girl.

Itt nem hibáztatom a névadókat,mint a Skins esetében,mert ennél használhatóbb címet én sem találtam volna.

Az elkövetkezendő pár bekezdés során bocsássa meg mindenki,ha néha összehasonlításba bocsátkozom a Skins-szel,de a két sorozat lényegében jól összekapcsolható: tinédzserek,fiúk-lányok,alkohol,drog,szex,botrány,és persze pletyka. Egy különbség van csak:a pénz és a hatalom.

Mert míg a Skinsben az átlag kisvárosi tinédzserek kapnak figyelmet,addig a Gossip girl fókuszában a manhatteni elit dúsgazdag,kibontakozni vágyó ifjúi állnak. Az ők nem éppen szokványos mindennapjait hivatott bemutatni Gossip girl,a sorozat névadója,akiről egész végig semmit sem tudunk meg. Mint ahogy a főcímben is elhangzik: ,And who am I?That's a secret I'll never tell.". A pletykafészek egy nőszemély (bár ki tudja,lehet,hogy az utolsó rész végére kiderül,hogy hímnemű) ,aki a saját nevével fémjelzett pletykablogot üzemeltet Manhattan felső rétegének mocskos magánéletéről. Itt felmerülhet az olvasóban/nézőben,hogy kit érdekel a manhatteni elit? A kérdés jogos,de a válasz egyszerű: a manhatteni elitet. Emelett imádóikat és ellenségeiket,akik éjt nappallá téve a Blackberryjükön lógva sóvárognak kiszivárgott titkok után. Mert itt mindenkinek vannak titkai.amik ki is derülnek,általában a legrosszabb pillanatban.

A titkokat hodozó szereplőgárda nem okoz túl nagy meglepetést. Mindenki gazdag és sikeres. De mivel ez egy idő után egysíkú és unalmas lenne (ahogyan valóban azzá is válik),beiktattak az elit mellé (alá) egy kiöregedő rocksztárt középosztálybeli családmodellel,emellett az egyik nagy nevű család sarja is kifogy a vagyonából az első évad végére,így már ő sem gazdagítja többé a csillogó elitet.

Minden más azt hozza,amit a környezettől várni lehet: luxus,villásreggeli a hotel halljában,Chanel pizsama,elkényeztetett tinédzserek akik nem láttak még metrót belülről,és itt tényleg a csapból is Don Perignon folyik,literszámra.

A luxus köré azonban különösebben nem épül történet. A Gossip girl alkotói valószínűleg leültek és rajzoltak egy táblázatot: vízszintesen a ,Ki?", függőlegesen a ,Kivel?", és az első résztől kezdve spontán ikszelgettek. Ha a rublikák elfogytak,beiktattak pár plusz sort. Mert itt tényleg mindenki mindenkivel,mostohatestvérek egymás között,vagy mostohaanya a mostohafiával,az alkotók nem szégyelltek semmit. A hatás azonban elmarad,az állandó kavarás egy idő után rettentő elcsépeltté válik. Egy szériában sem hangzik el ennyiszer az a mondat,hogy ,I'm sorry",sehol nem láthatunk ennyi háborút,kiborulást,majd összeborulást,megcsalást,románcot egy évad alatt. Ennek kapcsán azonban meg kell említeni egy nagyon nagy gyengeséget: nyugodtan kihagyhatunk 1-2 részt,ha éppen programunk van,mert a Gossip girl nem egy olyan sorozat,amiért lemondjuk a haverunk legénybúcsúját vagy ami miatt idegesen nézegetjük a letöltési sebességet és a hátralevő időt.

Meg amúgy is minek,amikor a 40 perces részek első 2 perce azzal telik,hogy Gossip girl dióhéjban elmondja az előző rész tartalmát? Aki hébe-hóba nézi,annak hasznos,aki azonban állandóan,annak idegesítő,rettentően. Az emlékeztető fontos,de nem kötelező az összes jelentéktelen és hosszúra vágott jelenetet a néző szájába rágni,pláne ha már látta is,kétszer,oda-vissza.

Ha már a gyengeségeknél tartunk,nem árt megemlítenünk a zenei aláfestést. Az első széria alatt csupa olyan dal szól,amelyekkel az utóbbi években víz helyett mostuk a kezünket. 2006-2008as évek slágerei,melyeket épeszű ember reflexből elkapcsol,ha meghallja a rádióban. Egyetlen sorozatban sem jó ómen elcsépelt dalokat használni,mert a néző képtelen lesz a képekhez kötni,mivel a supermarketben is ezt hallja mikor a joghurtok közül válogat. És Rihannáról inkább a zsírszegény joghurt fog eszébe jutni,mint a Gossip girl.

A karaktereket elnézve sem számíthatunk semmi újra: jók és rosszak,gazdagok és egy-két szegény. Vannak akiknek a gesztusaitól alapvetően felfordul a gyomrunk,vannak akik affektálnak és hisztiznek, vannak akik feltörekvőek mert unják a középosztályt meg a Top shop rucikat, és vannak akik nem éppen makulátlan múltjukból menekülnek. A forgatókönyvírónak nem lehetett egyszerű dolga,mert nem könnyű követni,ki mit csinál kivel,és akármennyire is szeretnének a nézőnek hatalmas meglepetést okozni egy-egy karakter személyiségének pálfordulásával,3-4 rész után már erőltetett a jóból rossz és a rosszból jó trükk. Nem lepődünk már meg ha a kőszívű hirtelen lángra lobban vagy ha a hősszerelmes úgy dönt,minden éjjel mást visz haza.

Az 1. évad közepe felé már bele-beletekerünk,hátha történik valami,de a 16. részig várnunk kell az izgalmakra. Itt végre belép valaki,aki feszültséget teremt. Zsarolás,gyilkosság,fenyegetés,minden van itt. De mielőtt elkezdenénk örülni, a befejező rész már megint happy end,így nem sóhajthatunk fel megkönnyebbülten,hogy navégre,a Gossip girl olyan amilyennek az első résztől lennie kellene.

A 2. évadra viszont mintha nem is ugyanazt a sorozatot kapnánk,habár a cím stimmel. Már az első rész meglepetésekkel szolgál és végre megteszi az eddig lehetetlennek tűnő feladatot,amit egy jó sorozatnak alapvetően teljesítenie kell: a képernyők elé szögez. Már reklám közben sem megyünk ki még chipsért,mert lemaradhatunk valamiről.

A karakterek kikupálódtak,és habár a játszma,az adok-kapok még mindig megy,most nem unjuk,hanem kíváncsian várjuk a végét,hogy akkor most Blair kimondja-e azt a 3 szóból álló mondatot,vagy sem,és reménykedünk,hogy a 10 rész óta vesződő kapcsolatukkal küzdő Dan és Serena végre véglegesen búcsút mondanak egymásnak.

Amit még meg kell említenem,az a zene. Az előbbiekben említettem az első évad rettenetes felhozatalát,amit most teljesen kicseréltek. Már nem a falat kaparjuk,hanem ellenkezőleg:bepötyögjük a keresőbe,hogy Gossip girl 2 original soundtrack,mert tetszik,tudod,amikor volt az a rész,és az a szám szólt alatta...

Összvissz

A Gossip girl nagy kérdése a 2. évadban is ugyanaz: kinek szól? A SKins életszerű,bármikor előfordulhat,hogy a haverod túltolja a cuccot hétvégén a diszkóban vagy hogy egy unalmas kisvárosba ragadsz magadra maradva. Az azonban ritkábban fordul elő a mai világ átlagos tinédzsereivel,hogy több ezer dolláros villásreggeli közben leütik a srácot akit éppen nem bírnak,vagy hogy ellopják az anyjuk 15 ezer dolláros Valentinoját a szekrényből. Olyat sem hallottam még,hogy a Nylon magazin a Myspacen böngészi 15 éves wannabe divattervezők képeit,instant karriert ajánlva nekik.

Akárhonnan is nézzük,a Gossip girl 2 méterrel lebeg a föld felett. Hétköznapi ember beleélni nem tudja magát,azt pedig kétlem,hogy a valódi manhatteni elit hétfőnként lemondaná a krikettpartit az újabb rész kedvéért.